Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)
Kocsis ISTVÁN: Jelentés a Tekintetes Úrnak
Ez a számonkérés most is a kultúra házatáján történik a teljesen megváltozott viszonyok és lehetőségek között. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ma sem könnyebb. Ugyan már régen nem jön értünk a „fekete autó", nem motoznak a határon, és feledhetjük a 3 „T" gondolkodásunkat karámok között tartó hatásait. Kaptunk cserébe globalizációt és társadalmi méretekben megnyilvánuló nemtörődömséget, a dekadenciának soha nem tapasztalt méreteit. Itt állunk az Európai Uniós csatlakozás küszöbén, amelyben megteremtettük a plázák és a hajléktalanok világát. Valamikor arról vitatkoztunk boldogult úrfi korunkban hogy miért kell olvasótábort szervezni, és egyértelműen tudtuk: Valaminek az ellenében, ahogy egy elhallgatott költő, Szalay Zoltán írta: „Bujdoktában szépül igazzá az ének". Ma sem könnyű a „szépbeszőtt hit"-et megőrizni és munkáltatni. Hinni abban, hogy vannak fogalmak, amelyek nem üresednek ki, hogy ebben a világméretű poszt korszakban lehet a poszton maradni, mégha Adysan megkérdezzük is magunktól: Mién is? Miért is? Természetesen szintén Adyval élve újból feltesszük a kérdést: „Hát mi lesz ebből Tekintetes Úr?" A jelenlegi látlelet nem túl biztató. Fekete Gyula már a 80-as években megkondította a harangot, mondván fogyunk. Ez a folyamat azóta így maradt. A felnövekvő generációk műveltségét, olvasottságát vizsgáló felmérések alapján tudjuk: butulunk. Növekszik a minimálbér, ezzel szemben egyre nagyobb rétegek körében szegényedünk. Mindezzel csak azt akarom mondani, maradt munka bőven, úgy is mondhatnám: Nem győzzük olvasótáborokkal a bajt. Úgy véljük, fontos, amit teszünk. Egymásban is erősítjük a fontosságtudatunkat. A mai szegődményesek közül néhányan belekóstoltak még mint hajdani diák táborozók. A „fertőzöttségünk" máig tart. Persze akad újonnan „fertőzött" is. Az idén Európát - benne önmagunkat - próbáltuk értelmezni. Tudós és neves emberek jöttek segíteni az értelmezéshez. Többen hosszasan köztünk maradtak. Szerettek velünk lakozni „,fehérek" voltunk, és úgy éreztük, európaiak. Volt köztünk egy olyan is, aki a jövőt sugalmazta: Rendezzünk egy olyan tábort, amelyben a kiemelkedő uralkodók, államfők szerepét állítjuk a tábori gondolat középpontjába. Szent Istvántól ... meddig is?! Mint látja a Tekintetes Úr, a 80 huszár mindig együtt van. Ugyan „nehéz a viselet", de „szép élet, jó élet" és, jól vagyon dolga" annak, aki örömét „leli benne", aki tudja, amit mi is tudtunk, és ki is írtunk még együtt az ajtónkra „ha megszeretlek kopogatás nélkül...". Jól meggondoltuk, és „gyöngy még bennünk az elrendelés, hogy a bolondok útját játjuk!" Hál itt tartunk, Tekintetes Uram! 16