Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

SZŰK BALÁZS: Archetipusok a mozgó fényben

Szük Balázs Archetípusok a mozgó fényben A film talán a legalkalmasabb a mítoszi archetípusok (ösképzetek) felszínre hozására, hiszen a film profán természete ellenére szakrális is: a születés (fény) és a halál (sötétség) dialektikája. Moziban ülni annyit tesz, mint repülni és zuhanni: álmodni és felébredni. Mindegy az, hogy egy történetben a ritka archetipikus montázssorok fekete-fehérben vagy színpompában jelennek meg, egy a lényeg: a történetet, epikus alapzatot hajszálereivel átszövi,

1 átjárja, a zárt 'van'-t a szakrális létbe emeli. Ebben a tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy egy teljes kisfilmben (A szél) és két játékfilm részleteiben (Szindbád, Solaris) mutassam ki az archetípusok mozgóképes metamorfózisát. Szindbád csendje „A kép hallgatag költemény, a költemény beszédes kép." (Plutarkhosz) A filmtörténet ritka pillanata, mikor szenilis montázssor jelenik meg a filmszöveg dramaturgiai fordulópontján. Sőt egyenesen kivételes, mikor ez a montázssor metaforikusai! viselkedik, legfőképpen azért, mert a gyorsuló montázsok képeinek többsége archetipikus motívumokból építkezik vagy arra utal. Ilyen mély azonosságra vall Alfred Hitchcock Psycho-jának (I960) filmakadémiákon tanított zuhanyozó-jelenetének 71-78 snittje és Huszárik Zoltán Szindbád-jának (1971) az inzert előtti és utáni 84 attraktív vágássorozata." Mindkét filmben ezek azok a kulminációs pontok, ahonnan az archetipikus motívumok asszociációsán szétsugározódnak a filmek szövetében. E filmek utazások a halálba: a Psycho az ősi rettenet kiáltása, a Szindbád a „nagy kapu" előtti megcsendesedés, a búcsúzó méltóság. Az első az ős-horror artikulációja, a másik a képbe oltott lágy bánat. Mindkét filmben a halál ősképe mossa át az összes motívumot: a Psycho-ban az éjszaka (gyér világítás, kitömött madarak, a rend őrének riasztó szemüvege, a függöny mögül előlépő gyilkos elmosódó/nemtelen alakja), a víz (zuhanyozó, vér, örvény, könny): a Szindbádban a négy őselem (füst, parázs, csöpögő víz, leves, hó, olvadás, patak, falevél, páfrány, fenyő, fakéreg, domb, sík, utak erdő, temető, templom, épületek, felhő) oszcillál-lélegzik. Még az akusztikus jelek is a halálképzet arculatának lenyomatai: az előbbiben a zaklatott, darabolt kísérőzene, a rettenet zörejei, az utóbbiban a lassú zongorabillentések, női kacajok és az elégikus cselló pengetése, a mondatok zeneivé 85