Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Fekete Gábor: Cönológia és növényföldrajz

14 Fekete G. Lapozzunk ezért vissza a kezdetekig, a cönológia hőskoráig. Bár a fitocönológia (akkor még: fitoszociológia) magyarországi úttörőjének Rapaics Rajmundot tartjuk (A növények társadalmáról irt programadó könyvecskéje ma is élvezetes olvasmány), a koncepciót, kivitelezést illetően mégis hamar Soó Rezső lett a meghatározó személyiség. Ma különösnek hat, hogy a fitocönológia Soó felfogása szerint a növényföldrajznak volt egy fejezete, mint ahogyan ezt Soó sokáig egyeduralkodó, 1945-ben megjelent Növényföldrajz könyvében egyértelműen kitűnik. Különös, hiszen a közösségi ökológia - amelynek a cönológia egy része - ma egy külön tudományág. Magyarázatul két okot is felhozhatunk. Egyrészt a XX. század eleji nagy növényföldrajzi kézikönyvek tekintélyes részét teszik ki azok a fejezetek, amelyek az egyes földrészek formációiról adnak kvalitatív leírásokat. A formációtan és a cönológia közötti rokonság pedig nyilvánvaló. Közelebbi ok az, hogy Soó tanszékén bontakozott ki a debreceni növény földrajzi iskola, tagjai fitogeográfiát, cönológiát egyaránt műveltek. Soó egész életművében felismerhető az extenzív megismerés igénye. De vegyük figyelembe azt is, hogy botanikusainkat minden korban mozgósította az ország flórája átfogó, teljességre törekvő feltárásának vágya (ez a gondolat sugárzik Gombocz Endre: A magyar botanika története című alapmű sok fejezetéből). Soó nem tett mást, mint hogy ezt a hagyományt kiteijesztette a vegetáció kutatására. Végül is ez vezetett a már a címében is árulkodó Növényföldrajzi térképezés programjához (Soó-Zólyomi 1951). A társulások kutatása a Zürich-Montpellier-iskola koncepciójának jegyében folyt, az egységek kijelölésében a florisztikai kompozíció, a tömeges-uralkodó és jellemző fajok jelentették az alapot. De, mint Soó Rezső hangoztatta (Soó 1951), a magyar cönológusok sohasem voltak a Braun-i tanítás szolgai lemásolói, hanem más iskolákból is átvették azt, ami jó, használható. Mire gondolt Soó? Például a német Hermann Meusel eszméire (akinek a neve a fiatalabb korosztályok előtt leginkább a nagy chorológiai atlaszt - Meusel-Jáger-Weinert: Chorologie der zentraleuropáischen Flora - juttatja eszünkbe). Vezető kutatóink személyes kapcsolatai is hozzájárultak ahhoz, hogy az ő tanítása ismertté vált. Meusel a növénytakarót nem „alulról" kívánja megérteni - egyes társulások elkülönítésével -, hanem felülről szemléli mondván: a növénytakaró jelenségeit növényföldrajzi szempontból kell értékelni. Legfontosabbak a regio-zonális összefüggések. Helyes képet akkor kapunk, ha az egyes vegetációformáknak térbeli változásait követjük. A társulások rokonsági kapcsolatainak felismerésére az áreatípusok, illetőleg azok összehasonlítása szolgálnak. Meusel tagadja a társulások értelmezésének szociológiai koncepcióját és a hierarchikus rendszert. Egy adott terület bármely nodumában különböző áreatípusok együttesen vannak jelen, és a szüntaxonómiai besoroláskor ezek bármelyikének kiemelése önkényes. (Bővebbet 1. Jakucs 1951).