Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Fekete Gábor: Cönológia és növényföldrajz

Cönológia és növény földrajz 15 Több hazai cönológus munkájában is tetten érhető Meusel (elsősorban Meusel 1943) részleges hatása. Szociológiaellenes felfogását persze elutasították. A növényföldrajzi szempont, az analógiakeresés a földrajzi térben viszont nem is egy kutatót motivált. Az áreatípusok (vagy a kissé más koncepcióban fogant flóraelemek) meghatározásának igénye nálunk is korán - sőt már Meuselt megelőzően - jelentkezett, először éppen Soónál. A kivitelezés viszont Máthé Imre műve (Máthé 1940, 1941), aki a Kárpát-medence minden virágos fajára elvégezte a flóraelem-besorolást. Ettől kezdve lehetővé vált, hogy a cönológiai tabella teljes fajkészletét figyelembe véve áreatípus-analíziseket végezzenek, és a legtöbb kutató élt is ezzel a lehetőséggel. A flóraelem-spektrumok jól tájékoztatnak a társulás — nemegyszer kontinens-léptékű - földrajzi-elteijedési kapcsolatairól. Kétségtelen viszont, hogy ezzel a vegetációkutatás eklektikussá vált, pontosabban: egyike volt az első lépéseknek a módszertani eklektikusság felé, ami azóta egyre jobban elburjánzott. (Gondoljunk pl. a ma szinte kötelezően használt TWR-indikátorszámok és hasonló mutatórendszerekre. Dierschke újabb könyve - 1994 - a különféle módszertanok válogatás nélküli bekebelezésével további példákkal szolgál.) Ugyanakkor a vegetációtan geográfiai szempontokkal gazdagodott. Meusel hatása is, hogy a társulások értelmezése során nagy szerephez jutott az összehasonlítási mozzanat. Mondhatnánk persze, hogy az összehasonlító módszer a fitocönológiában általános. Hiszen mindenfajta tabelláris cönológiára alapozott osztályozó munka - már a sokváltozós módszerek megjelenése előtt is - az állományok (felvételek) összehasonlításán alapul. Azonban az összehasonlítás objektumai nemcsak az állományok lehetnek, de vegetációkomplexek, a vegetációmozaik is. Az összehasonlítás kritériuma pedig nem-taxonómiai (pl. chorológiai) is lehet. A kutatás nemegyszer távoli tájak növényzetében mutatkozó analógiák keresését, felfedezésszerű felismerését jelentette. Egy egyhangú, illetve jobbára csak egyféle hatásra kialakult növényzet nem szorul ilyen nyomozómunkára, a sok irányból építkező Kárpát-medencei vegetáció azonban a maga meglepetéseivel sok leckét ad fel a kutatónak, aki csak kellő kitekintéssel képes megfelelő értelmezések megtételére. A „felülről" való szemléletre, hatékonyságára alábbiakban néhány példával szolgálunk. Ilyen korai példa az alföldi klímazonális löszerdők kutatástörténete. Az 1950-es években Zólyomi Bálint elvállalta, hogy Magyarország Nemzeti Atlaszában megrajzolja az ország vegetációtérképét. Bármennyire is sürgette őt a kiadó, nem teljesítette a feladatot. Közben ugyanis rájött arra, hogy az alföldi, egykor nagy kiteijedésű lösznövényzetről túlságosan hiányos a tudásunk. (Akkor már jó ideje ismert volt - Soó és Hargitai kutatásai nyomán - az alföldi homok vegetációja, azonban Zólyomi a gyöngyvirágos tölgyes és a pusztai tölgyes löszre történő adaptációjától idegenkedett.)