Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)
Vojtkó András: Az Aggteleki-karszt növényföldrajzi jellegzetességei
Az Aggteleki-karszt növényföldrajzi jellegzetességei 91 Maianthemum bifolium, Melica picta, Melittis grandi/lóra, Piptatherum virescens, Thalictrum minus, Waldsteinia geoides. Tipikus megjelenésében és faj készletében a Körte-zsomboly körüli állomány, ahol Carex brevicollis, Daphne mezereum, Festuca altissima él a társulásban, ezen kivül megtaláljuk a Sorbus aucuparia-t is, és a Vecsem-bükk keleti felén pedig a ritka Lathyrus pisiformis-1. Szépek a Magas-tető, Poronya-tető erdei, különösen a keleti oldal észak-dél irányú gerince tipikus. Hasonlóan tipikus és szép állományt találunk a Mész-hegy gerincén, a Busa-tetőn, a Mayer Páltetőn, az Éles-tetőn (ez az egyik legszebb sziklás állomány), a Közép- és a Kecskés-tetőn. A sziklaerdők határsávban, tehát az Alsó-hegy fennsíkján húzódó és fellelhető állományaiban a következő említhető fajok élnek: Astrantia major, Berberis vulgaris, Cephalanthera longifolia, Cephalanthera rubra, Daphne mezereum, Dryopteris assimilis, Dryopteris carthusiana, Dryopteris dilatata, Epipactis purpurata, Festuca altissima, Geranium palustre, Lilium martagon, Maianthemum bifolium, Melica picta, Melittis grandiflora, Nepeta pannonica, Paris quadrifolia, Piptatherum virescens, Polygonatum verticillatum, Potentilla alba, Prenanthes purpurea, Pyrola minor, Rosa pendulina, Rubus hirsutus, Sesleria heufleriana, Sorbus aria, Sorbus aucuparia, Sorbus torminalis, Waldsteinia geoides. Tovább vizsgálandó a hársas-kőrisesek (Tilio-Fraxinetum) reliktum jellege és szerepe az edaflkus társulások között. Lehet, hogy meg kellene elégednünk azzal, hogy a nevezett társulás nem reliktum jellegű, hanem „csupán" a sziklás-karros oldalak és gerincek edaflkus hatás alatt álló klimax erdeje? Ezt a kérdést a tágabb környezet bevonásával, cönológiai analízisével lehetne elvégezni. Különösen izgalmas társulás alakult ki a Szádvár szinte függőleges északi expozíciójú mészkő falain, amely fiziognómiában leginkább a TilioSorbetum-hoz hasonlatos, de faj készletéből hiányoznak a szubalpin magashegységi fajok, ennek ellenére idézi a Bükkből leírt és a Szádelőivölgyből is felismert társulást. A karsztterület szlovák oldalán, még a Pelsőci-plató északi letörésén, a hazai oldalon az Esztramoson tapasztaltam hasonló esetet, így a szádvári példa nem egyedüli. A reliktumok hiánya miatt és a kontinentális elemek magas arányára tekintettel előzetesen a társulásnak a Waldsteinio-Sorbetum nom. prov. megkülönböztető nevet szántam. További vizsgálatát az állományok felderítésével és felvételezésével jelenleg is végezzük. Sajátos fajkészletét az Aconitum anthora, Festuca altissima, Polypodium interjectum, Sesleria heufleriana, Sorbus graeca, Spiraea media, Tilia cordata, Tilia platyphyllos (sajnos ezt a helybéliek is tudják), Waldsteinia geoides lista mutatja. Az Alsó-hegy fennsíkjának sziklás töbreiben, valamint pl. a Mészhegyen, Busa- és Éles-tetőn a hársas-kőrises foltokhoz helyenként montán sziklaerdők (Mercuriali-Tilietum) is csatlakoznak. Néhány említhető faj a
