Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Vojtkó András: Az Aggteleki-karszt növényföldrajzi jellegzetességei

92 Vojtkó A. társulásokból: Cephalanthera longifolia (Mész-hegy), Festuca altissima (Éles-tető), Melica picta (Éles-tető), Piptatherum virescens (Éles-tető), Rosa pendulina (Éles-tető), Sorbus aria (Mész-hegy, Mayer Pál-tető), Spiraea media (Éles-tető), Thalictrum minus (Magas-tető), Phyllitis scolopendrium (Magas-tető). Ugyanakkor maga a társulás leginkább északi expozícióban mutatkozik legszebben (a töbröket nem számítva), így pl. a Dusa-oldalban, vagy a Szádváron, a Csizma-kőn. Egyik legértékesebb állománya a Vecsembükk fennsíkján, a Banán-zsomboly körül található Daphne mezereum, Festuca altissima, Maianthemum bifolium, Paris grandiflora, Polygonatum vericillatum, Ribes alpinum, Senecio nemorensis subsp. fuchsii, Sorbus aucuparia fajokkal. Hasonlóan jók az Almási-zsomboly peremén, a Baglyak szakadéka zsombolytól északra, a 4 l-es határkarótól keletre levő töbörperemen (itt virágzó és 1,5 m-es Rosa pendulina, Sambucus racemosa egyedek) kialakult sziklaerdők is. A töbrök mellett legjelentősebb a már említett Csizma-kő sziklaerdeje mind kiterjedésében, mind faj készletében: Aconitum anthora, Erythronium dens-canis, Festuca altissima, Gymnocarpium dryopteris, Gymnocarpium robertianum, Phyllitis scolopendrium, Polypodium interjectum, Prenanthes purpurea, Waldsteinia geoides előfordulásával. Szurdokerdő (Phyllitidi-Aceretum) kialakulása és előfordulása meglehetősen ritka, a korábban már vázolt okok miatt. Elsőként megemlíthető egy karakterekben meglehetősen szegény állomány a Mocsolya-patak áttörésénél, de ismert ellenkező példa is, a Vecsem-bükk fennsíkjáról. Itt fordul elő töbörben több állománya is, melyek közül néhány igen szép és tipikus fajkészletü is: pl. Adoxa moschatellina, Daphne mezereum, Lunaria rediviva, Phyllitis scolopendrium fajok előfordulásával jellemezhető. Megemlíthető még egy kicsiny folt a Dusa-oldal északi aljában Polypodium interjectum-maX és Phyllitis scolopendrium-mal. A Ménes-völgyben és környékén találunk még dolomit alapkőzetet, melynek erdőtársulása a már tárgyalt igen érdekes és újszerű ConvallarioFagetum nom. prov. Magát a társulást a mészkedvelő bükkösök csoportjába helyezhetjük, vagyis elsősorban edafikus hatás alatt álló, faj gazdag bükkösről van szó. A dolomit oldalak és gerincek kiemelhető jobb fajai: Aconitum vulparia (Acskó-gerinc), Aquilegia vulgaris (Páska-bükk), Berberis vulgaris (Páska-bükk), Calamagrostis varia (Páska-bükk), Cephalanthera damasonium (Acskó-gerinc), Clematis recta (Páska-bükk), Epipactis atrorubens (Páska-bükk), Epipactis helleborine (Acskó-gerinc), Epipactis microphylla (Páska-bükk), Frangula alnus (Páska-bükk), Sorbus aria s.l. (Páska-bükk). Egy másik állománya a Lizina kúpján, mely szintén hasonlóan faj gazdag, az alábbi növényekből tevődik össze: Allium montanum, Calamagrostis varia, Calamintha sylvatica, Carex humilis, Epipactis atrorubens, Epipactis helleborine, Epipactis microphylla, Inula ensifolia, Piptatherum virescens,