Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Vojtkó András: Az Aggteleki-karszt növényföldrajzi jellegzetességei

Az Aggteleki-karszt növényföldrajzi jellegzetességei 85 vissza). Ennek jobb fajai megegyeznek a déli oldal elemeivel, csupán a Dracocephalum austriacum nem él itt: Teucrium montanum, Aconitum anthora, Adonis vernalis, Astragalus vesicarius subsp. albidus, Bupleurum praealtum, Cleistogenes serotina, Poa pannonica subsp. scabra, Cytisus ciliatus stb. A Tilalmas-oldal aljában található állomány faj gazdag, ahol az Acer tataricum, Calamintha sylvatica, Cephalanthera damasonium, Cerasus fruticosa, Rosa gallica található. A Nyúzó-tető gyepjében pedig az Adonis vernalis, Cerasus fruticosa, Cytisus albus, Rosa gallica, Thalictrum minus, Trifolium rubens fordul elő. A sztyepprétek kevéssé degradált, jobb állapotban levő állományaiból az alábbi fajokat lehet kiemelni: Adonis vernalis, Cerasus fruticosa (Szőlő-hegy), Jurinea mollis (Kis-Galya orra, Tohonya orra), Lactuca perennis (Tó-hegy), Lathyrus pannonicus subsp. collinus, Phlomis tuberosa (Baradla-tető, Tó-hegy), Pulsatilla grandis, Silene longiflora (Tó-hegy), Stipa capillata, Teucrium montanum. A Nagy­Kopolya-völgy feletti kis sztyepprétfoltban az Piptatherum virescens és a Stipa pulcherrima is megtalálható. A sziklásabb oldalakon a Festuca rupicola dominanciáját felváltja a Carex humilis gyepje (pl. Poronya-gerinc, Tó-hegy karrmezője). Ezen sziklafüves lejtők jelentősen különböznek a korábban említett és a fennsíki területek dolomit alapkőzetén létrejött Carex humilis-es gyepjeitől (Poo badensi-Caricetum humilis). Azokban a lokális dolomitjelző fajok magas aránya mutatja a más jelleget, míg a déli mészkőterületeken inkább a sztyepprétekre jellemző fajkészlet mutatható ki. Ezt a típust jellemezte Less N. (1998) a Délkeleti-Bükkből, az Ásottfa-tetőről, és mint szubasszociációt értékelte társulástanilag (Pulsatillo-Festucetum rupicolae caricetosum humilis). A térségben elterjedt a xero-mezofil karakterű gyeptípus, a Brachypodium pinnatum különböző társulása és más félszáraz típusok. Ezek egy része művelés alatt álló területeken van (Szőlő-hegy), míg mások erdei tisztásokon, legelőkön találhatók. A társuláscsoport említhető fajai: Antennaria dioica (Szőlő-hegy), Aster amellus (Szinpetri), Castanea sativa (20 fa a Szőlő-hegyen), Crepis praemorsa (Szőlő-hegy), Gentiana cruciata (Bolyamér, Szinpetri felett), Gymnadenia conopsea (Szőlő-hegy), Orchis morio (Szőlő-hegy, Kis-Kopolya-völgy), Orchis ustulata (Szőlő-hegy), Potentilla rupestris (Szőlő-hegy), Pulsatilla grandis (Szinpetri, Szőlő-hegy), Rosa gallica (Szinpetri). A Baradla-eleje oldalában az egyik legtipikusabb gyep él, az alábbi jobb fajokkal: Aster amellus, Cerasus fruticosa, Cytisus procumbens, Danthonia alpina, Linum flavum, Peucedanum cervaria, Polygala major, Prunella grandiflora, Pulsatilla grandis, Teucrium montanum, Trifolium rubens. A másik a hegytető déli oldalában fordul elő, mely némileg gyomosodó {Juniperus communis, és Crataegus bokrok), de még itt is megtalálható az Anemone sylvestris, Aster amellus, Cirsium

Next

/
Oldalképek
Tartalom