Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Chemiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Szilvási László: Társadalmi elégedettség előrejelzése

ösztönzésnek, az ösztönző tényezőket külső ösztönzőknek tekintették. A belső ösztönzés az adott tevékenység elvégzésén túlmenően a személyiség fejlesztéséhez is hozzájárul. A külső ösztönzők viszont csak a tevékenység elvégzésére késztetik az egyént. /Zdravomiszlov A. G.-Rozzin V. N.-Jadov V. A. 1967./ Herzbergnek koncepciójában az újabb empirikus vizsgálatok gyenge és vitatható pontokat találtak. A higiénia és a motiváció mérésére szolgáló kettős skála használata a kutatási gyakorlatok fényében tarthatatlanok. Ellentmondásos Herzberg felfogása a vezetés szerepéről is. A vezetés mint a higiénia tényezője csupán az elégedetlenség mértékét csökkentheti, ugyanakkor a vezetés feladatai közé sorolja a munkafeladatok gazdagításának szorgalmazását. Legkomolyabb kritikát a munkafeltételek gazdagítására irányuló gyakorlati kezdeményezések tapasztaltai jelentették. A munkások gyakran voltak elégedetlenek amiatt, hogy a munkafeladatok gazdagítása és kiszélesítése nem jártak együtt bérezési és előrejutási feltételek javulásával. Ezek a gyakorlati tapasztalatok a Herzbergféle elmélet gyakorlati kritikáját jelentik, hiszen az elégedettség a motiváló tényezőkön túlmenően a munkafeltételek ún. higiéniai tényezőiből is összetevődnek /kereset, szervezeten belüli előrejutás/. Ez azt jelenti, hogy a munkával való elégedettség és elégedetlenség faktorai nem két elkülönült, hanem azonos dimenzióban helyezkednek el. Érdemes megemlíteni azt a rendkívül jelentős korrekciót, amelyet a munkafeladatok gazdagítását szorgalmazó kutatók végeztek. Azt állították, hogy a munka vonzóvá tételére irányuló kísérletek főként a munkával szembeni elkötelezettség vagy színvonalának növekedését eredményezik. Ennek hatása azonban egyaránt megjelenhet az elégedettségben vagy az elégedetlenség fokozódásában is. Sok esetben, amikor az elégedettség hatását vagy annak hiányát magyarázzuk, megfeledkezünk arról, hogy nem az elégedettséggel, hanem a munkával szembeni elkötelezettséggel összefüggő jelenségről van szó. Az ún. folyamatelméletek közül a munkához való alkalmazkodás, valamint az ún. méltányossági elméletek érdemelnek említést. A munkához való alkalmazkodás elmélete négy fő komponensből áll: 1) munkatevékenységből származó ösztönzők; 2) munkakövetelmények; 171