Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Szilvási László: A közérzet szociológiája

hatalom számára viszont létérdek, hogy társadalmi célok megfogalmazásával integrálja a társadalmat. Ezen keresztül szabályozza és ellenőrzi a célok elérésének útjait-módjait. Ezek a célok erkölcsökben, intézményekben gyökereznek, és megszabják, hogy milyen eljárások engedhetők meg a célok elérésére. Minél rosszabbul integrál egy társadalom, a hatalom annál lázasabban igyekszik bizonyítani legitimitását. Ha egy hatalom ad magára, fontosnak tartja elhitetni, hogy azok uralkodnak, akik fölött a tényleges és korlátlan hatalmat gyakorolja, a XX. században az erőszak már nem sikkes eljárás. De ennek a helyzetnek ugyanilyen lényegesek a gazdasági összetevői. Ma a lakosság birtokában kb. hétszáz milliárd forint van. Készpénzben, takarékban, kötvényben. Becsülni sem lehet, a lakásban dugdosott és a falra akasztott értéktárgyakban mekkora vagyont halmoztak fel a családok. További értékeket halmoztak fel a gomba módra szaporodó hétvégi házakban, túlméretezett ingatlanokban. A főállásban megszerzett jövedelmek pedig a teljes családi jövedelmekből, becslések szerint, átlagban csak 60-65 %-ot magyaráznak. Nehéz ettől irracionálisabb helyzetet elképzelni is, mert közben a magyar gazdaság már hosszú ideje krónikus és egyre elviselhetetlenebb tőkehiánnyal küzd. Az oly sokat emlegetett személyes érdekeltség korábban csak a második gazdaságban alakult ki. A magánpénzek az elmúlt 40 évben jogi és politikai garanciák nélkül nem vállalkoztak. Napjainkban pedig a gazdaság privatizációja idegen tőkével keresztezve dühödt vádaskodástvon maga után, hogy a külföldi befektetők fillérekért vásárolják fel az állami vállalatokat. A magyar vállalkozók, befektetők egy része viszont a korábbi pártállamból adódó helyeit és anyagi előnyeiket felhasználván, ambivalenssé teszi a befektetők erkölcsi megítélését, a vagyonok eredetét illetően. Az állami legitimációs rendszerek már hosszú ideje nem képesek a tömeges lojalitást a szükséges szinten tartani. A korábbi legitimációs eszközök kiüresedése fokozza a legitimáció szükségletét. A hatékonyan legitimáló nyilvánosság Magyarországon még nem tudott kialakulni. Erősen kilógott a lóláb az elmúlt 40 évben, amikor a sajtó úgy struktúrálta a figyelmet, hogy a kellemetlen témákat és problémákat, érveket eltörpítette. Ennek a manipulációnak a játéktere azonban erősen korlátozott volt, mert a kulturális rendszer ellenállt. Ugyanis átlátta a legitimáció 138