Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Szilvási László: A közérzet szociológiája

Modernizáció — legitimitáséhség Az egyénnek folyamatosan magára kell vonatkoztatni és konkretizálni a társadalmilag felépült világot, hogy az csakugyan az ő világa legyen és maradjon. Társadalmától az egyén mértéket kap mindennapi tapasztalatairól és magatartására vonatkozóan. Noha az egyéni életrajzi különbségek — az egyéni szocializáció legkorábbi szakaszai — különbözővé teszik ezt az apparátust, azonban a társadalomban általános közmegegyezés áll fenn arra nézve, hogy mekkora eltérések tarthatók elviselhetőnek. Ez a rend tehát, amelyben az egyén észlelni kezdi a világot, korántsem saját választásából fakad. Ez a világ ezért hitelesítésre szorul, és a hitelesítést csak az egyén maga végezheti el folytonos interakciókban másokkal. Mindenki igényli világának, identitásának folytonos hitelesítését. A létnek a privát szférája mindinkább külön válik a gazdasági és politikai intézmények közvetlen ellenőrző mechanizmusaitól. A nyilvános intézmények működése idegen, zömében érthetetlen, emberi jellegükben személytelen világként szegeződnek szembe az egyénnel. Hangsúlyozni kell, hogy mindez az emberek tömegeit nem ejti feltétlenül boldogtalanságba, de ennek következtében nyilvános ténykedéseiknek csekély szubjektív jelentőséget tulajdonítanak, a munkát mint szükségszerűséget kezelik, e politikát pedig nézőként űzik. A lényeg ebben a helyzetben, hogy a mindenki számára fontos önmegvalósítási élményeket másutt keresik az emberek, elsősorban a privát szférában. A privát szférában többféle társadalmi kapcsolat fordulhat elő. Ezek között azonban a családi kapcsolatok állnak a középpontban. Ez olyan kapcsolat viszont, amely csak két egyénre szorítkozik, intenzitással kénytelen pótolni saját számbeli szegénységét. Ez fokozza a dolog kétséges és drámai voltát. Közben a gazdasági struktúra valamelyik bugyrában végzett munkája miatt az egyénnek megélhetést kell találnia, ebben az idegen világban. Társadalmunkban a család már nem ágyazódik be a szélesebb közösségi kapcsolatokba, mint tette ezt az ipari forradalom előtt. Mikroszociálisan vizsgálva ezt a folyamatot igen ambivalens értékeket hordoz ez a hatalom aspektusából. A konjugális család szűk tartománya ártalmatlan játszótér az egyén számára. Hatásosan szív fel és eliminál sok olyan energiát, amely politikailag veszélyesen törhet elő. A mindenkori 137