Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Szilvási László: A közérzet szociológiája

akadályozza az egyént. Az eleven ember érdeke természetesen keresi jogait e generációkon át épülő struktúrákkal szemben. Az egyéni érdekek azonban túlnyomó részben nem nyers érdekharcokban, hanem az igazgatásközvetítésével érintkeznek egymással. Tehát az eleven élet átmegy a szociális struktúrába, és ez a struktúra jelentkezik az élettel szemben. Nagy kultúrákban az objektív képződmények egész szerkezete foglalja össze és igazgatja az embereket erkölcsi, szellemi, anyagi életükben egyaránt. A hagyományos történetírás csak a magas szerkezeti folyamatokkal foglalkozik. A mindennapi normák, kapcsolatteremtési technikák pedig a mélyszerkezetekben formálódnak. Szociális alkotás ez, mert nem az egyén viszi át teljes objektivációba az aktust, hanem félgyártmányként megy kézről-kézre. Vannak nagyobb alkotóerejű pontok is: a közösségben, csoportokban intenzívebb az egyén szerepe. Az európai történelemben a struktúraépítés a középkorban kezdődik a paraszti és kézműves rétegeknél. A szabadság értékeit — a jó közérzet legfontosabb alkotóelemeit — a kisközösségek működésükkel biztosítják Ebből fejlődik ki a polgári életnek egy technikája. A közvetlen emberi célhoz kapcsolódó tevékenységekben funkcionálisan benne rejlik a fejlődés mint folytonos, apró mindent megújító tevékenységben. Az új korban megjelenő racionalitás hatására leáll ez a szakadatlan mélyszerkezeti struktúraépítő mozgás, helyette az érdekszerű cselekvés válik általánossá. A forma nem közvetíti az aktuális élet ritmusát, így nem mindenki érthet, eleveníthet meg minden formát. A formákban mindig objektiválódik valamilyen világnézet is. A kultúrjavak legmélyebb pontjai e miatt is divergálnak. Ezt a divergálást a szekularizáció teszi irreverzibilissé. Végeredményben az objektív struktúrák és a szubjektív lelkiségek a társadalmi mozgalomnak a szereplői. A kettő viszonya mindig történetileg meghatározott. A struktúra csak akkor működik, amennyiben a kifejezés formái társadalmiasan hozzáférhetők. Nincs látens módon működő struktúra hallgatólagosan elismerve. Az élő emberek organizációi soha sem csak hallgatólagos megegyezések. A konszenzus nem létezik, ha az nem válik kommunikáció tárgyává, és így nem töltődhet fel aktuális tartalmakkal. 136