Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Palotai Ferencné: Németh László pedagógiai gondolatai közt válogatva

Szépírói alkotásaira csak utalásszerűén hivatkozik, s ugyanígy teszünk publicisztikájával, folyóiratszerkesztő és rádiós tevékenységével is. A kurta áttekintés nem módszeres kutatás összegzése, sokkal inkább egy Németh Lászlót szerető pedagógus-olvasó élményátadása. Ebből adódóan óhatatlan a szubjektív véleményalkotás, s ezzel együtt a bevallott cél: az író olvasására és új ráolvasására való unszolás. Portrévázlat Németh Józsefről Németh József, az író édesapja, s gyermek- és ifjúkorának rajongásig szeretett ideálja földrajz-történelem szakos tanár volt. Ehhez még megszerezte a testnevelői képesítést is. Mindig törekedett önnön mentálhigiénés "karbantartására". Fia szerint ennek volt köszönhető, hogy az élet számtalan megpróbáltatását a körülményekhez mérten igen jól tűrte. Ezek egyikét az I. világháború miatt volt kénytelen elviselni. "... két évet töltött a cári Oroszországban és Szovjetunióban, s nemcsak az orosz nyelvet tanulta meg sokkal jobban, mint én, de számos szovjet nép nyelvével, néprajzával is foglalkozott." ~ írja róla fia, nem minden elfogultság nélkül. Az író visszaemlékezéseiben egy kivételes kapacitású, hihetetlen tudású és mélységesen humánus szemléletű tanárember rajzolódik elénk. Olyan pedagóguselődünk, aki a bölcsesség és tudás mellett "... Fáradhatatlan volt a diáköröm kieszelésében." S ezt az erényét aligha becsülhetjük túl. Önkritikusan talán bevallhatjuk, hogy sokféle ok miatt e téren nem ártana tanulnunk Németh József tanár úrtól. Csaknem hihetetlen, milyen tudás birtokában érte be az író édesapja a gimnáziumi katedrával. Amint írja: "Azok közé a ritka emberek közé tartozott, akiket a foglalkozásuk teljesen kielégít. Műveltségével ma senki sem adná alább egy egyetemi katedránál. Tökéletesen beszélt németül, olaszul; francia, spanyol, angol szakmunkákat szedett ki a könyvtárakból. Tudományos munkák tervei közt élt..." A pedagógiai tevékenységben ugyancsak járatos író-fiú kettejük összevetésekor apai-nevelői nagyszerűségét többek közt így summázza: "Őbenne magvolt a pedagógus erénye: a mértéktartás... Nem eredményre tört, hanem harmóniára," Egy ilyen személytől igazán volt, lehetett mit tanulni. Amennyiben nem a fiúi szeretet idealizálta az apát. Ám az eszményesítéssel kapcsolatos, jogosnak tűnő kételyünket eloszlatja egy hajdani Németh-tanítvány, s nem is akárki visszaemlékezése. Tersánszky Józsi Jenő így őrizte emléke110