Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Palotai Ferencné: Németh László pedagógiai gondolatai közt válogatva

zetében az író édesapját: "Német József tanárom ténykedését mindenképpen az oktatás utolérhetetlen remeklésének becsülöm magamban. Igenis meg merte törni a merev, bürokratikus tanítási módszert, és a célt nézve egyénileg merte kezelni tanítványait. Ha aztán forgattam még önművelőleg történelmi munkát, azt mindenesetre az ő útmutatásai szerint szűrtem át szemléletemen. És most, amikor áldom emlékét, nem szerénytelenség vezet, hanem az ő dicsérete..." E néhány idézet ízlelgetése alapján is jogosnak tűnik az a felvetés, hogy Németh László gyermekkorától készült a pedagógus pályára. Kezdetben ösztönösen, elsősorban az apai példa hatására, később mind tudatosabban. S végeredményben egész életében gyakorolta is, hol csupán gyermekjátékként, hol iskolaorvosként, hol valóságos katedrán, hol lányai gyerekszobájában, unokája pesztrájaként, szülői értekezletek orvos előadójaként, íróként regény- és drámahősöket formázva, egyszóval szinte mindig, mindenféle körülmények közepette. De a kivételes és elsődleges inspiráló valószínűen Németh József tanár úr, az édesapa volt. Németh László, az apa Gyöngéd kézzel rajzolt, de tárgyilagosságot sem nélkülöző gyermekarcképpel indul a Lányaim című kötet, s a művet lapozva megismerhetjük, hogyan közeledett az író cseperedő, nagyon is különböző karakterű gyerekeihez. Legnagyobb örömét mindig is a lányok megfigyelésében, tanításában a kultúrkincsekkel való megismertetésében lelve. Iróemberként természetes, hogy igen nagy figyelmet szentelt a lányok irodalommal történő találkozásainak, melyet legjobban a "Költők a gyerekszobában" és a "Verselő gyerekek" c. fejezetek igazolnak. Ezekből kiderül, hogy milyen fontos az első élmények milyensége, az, hogy a gyerek lehetőleg ne találkozzék a talmi, a nem érdekes, az olcsó élménnyel. A máig érvényes figyelmeztetés felhívja figyelmünket arra, hogy az olykor alábecsült gyermek- és ifjúsági irodalom bizony nagyon is fontos, hisz jól vagy rosszul alapozhatja a későbbi olvasási szokásokat, elindíthatja az egyéni ízlésfejlődést, beláthatatlan következményeivel egyetemben. Ugyancsak a gyermek és az irodalom bensőséges kapcsolatáról szól az említett, verselő gyerekekről elmélkedő fejezet. Itt az író a gyermeket mint ösztönös alkotót mutatja be. Saját lányainak verstermése mellett hozzá forduló idegenként is szemügyre veszi. Végkövetkeztetés: rendkívül fontos, hogy a gyerek ne felnőtt minták alapján, azokat majmolva dolgozzon. A gyer111