Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Németh Béla: Janus Pannonius Mandulafácska-versének értelmezéséhez

NÉMEIII BÉLA JANUS PANNONIUS MAN DULAFÁCSKA-VERSÉN EK ÉRTELMEZÉSÉHEZ Előfordult már, hogy Zrínyi Miklós latin könyvbejegyzésének kapcsán vitatkoz­ni kényszerültem a nemrégiben mindannyiunk mély sajnálatára elhunyt Weöres Sándor odavetett fordításával, s a vita során megtettem minden tőlem telhetőt, hogy felhívjam a szakértő közreműködők figyelmét arra, ne elégedjenek meg olyan ma­gyar változattal, melyet egy nagy költő ihletett pillanatában lendületesen teremtett. A magyar költői megfelelő nem egyszer önálló alkotásnak tekinthető, pontosabban szólva függetleníti magát az eredeti szövegtől tartalmi és formai tekintetben egya­ránt. Nem Juhász László és Jeleníts István hajdani sirámait óhajtom folytatni, mi­kor hangsúlyozom, ez Janus Pannonius magyarított költeményeire fokozottan áll, s ezen semmit sem szépített a pécsi Janus-konferencia óta eltelt évek sora. Csorba Győző Pajzán epigrammái csak messziről emlékeztetnek a janusi eredetire, s né­hány tartalmilag hibás Janus-fordítás változatlanul ott díszeleg a középiskolás szö­veggyűjteményekben, s nem hihetem, hogy a szerkesztőnek ne lett volna szerepe a 29 Búcsú Váradtól-fordítást felsorakoztató pécsi kötet elkeserítő színvonalában. Gyanús, hogy a gimnazisták kezébe kerülő tankönyv lektorai sem voltak abban a helyzetben, hogy pl. a mandulafácska-költemény janusi latinsága értésében bírálhat­ták volna felül a Weöres Sándortól készített műfordításra támaszkodó elemzést. [Janus Pannonius Búcsúverse 29 magyar fordításban, Pécs, é. n. (1987) Szerkesztet­te és a kísérő tanulmányt írta, a fordításokat jegyzetekkel ellátta Kovács Sándor Iván; Egy dunántúli mandulafáról (Weöres Sándor fordítása) Irodalmi szöveggyűjte­mény I. Összeállította Mohácsy Károly, Tankönyvkiadó Bp. 1989, 254 1.] A latin líra magyar kutatója nem szívesen ártja bele magát a hazai irodalmi élet vitáiba, ám az említett költemény esetében olyan kísérteties jelenségek tapasztalha­tók, hogy a további hallgatás szinte lehetetlen. A Weöres-fordítás esetenként eltor­zítja a latin szöveg interpretációját! A Barrett-féle latin—angol bilingvis helyesírá­sára és az angol fordításra (bizonnyal egy magyar tanácsadó közvetítésével) szintén hatott. (Corvina, Bp. 1985.) Az adott helyzetben szó sincs arról, hugy a filológus óhajtaná bizonyítani köl­tők feletti felsőbbségél. Jóval inkább Catullus, Lucretius, Horatius alázatos interpre­tátora igyekszik megvédeni azt, ami hazánk európai hírű lírikusáé. Janus remekművének latin szövege az alábbi: 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom