Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)
Németh Béla: Janus Pannonius Mandulafácska-versének értelmezéséhez
Quod nee in Hesperidum vidit Tirynthius hortis, Ncc Phaeaca, Ithacae dux, apud Alcinoum, Quod fortunatis esset mirabile in arvis, Nedum in Pannoniae frigidiore solo. Audax, per gelidos cn! floret amygdala menses, Tristior et veris germina fundit hyems. Progne, Phylli, tibi fuit expectanda, vel omnes Odisli iam post Demophoonta moras? Weöres Sándor mindenütt szereplő, ihletett fordítása voltaképpen parafrázis: Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott, Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén. Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne, Nemhogy a Pannon-föld északi hűs rögein. S íme, virágzik a mandula!'acska merészen a télben, Ám csodaszép rügyeit zúzmara fogja be majd! Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske a tájon, Vagy hát oly nehezen vártad az ifjú Tavaszt? Parafrázisról van szó, mert hiszen a Tirynthius (tirynsi férfi, hős) helyébe az illető sajátosan képzett neve került, (Janus vagy latin nevet: Hercules, vagy görögöt: Héraklész, latinos írással Heracles, használt volna, ám a magyar muszáj-Herkulesek utódai élhetnek ezzel az alakkal), csak éppenséggel az a kérdés, nem mond-e kevesebbet a vers szempontjából, ha megnevezzük a híres világbejárót. Janus számára kézenfekvő, hogy az antik szerzők mítoszfelhasználási gyakorlatát követi, s ebben korántsem mindegy, kit hogyan nevezünk meg. Esetünkben a peloponnészoszi porfészekből, Tirynsből jött ember rácsodálkozásának nagyságát kell éreznünk a Heszpcriszek (nem németesen Ileszperidák) kertjében, hiszen ez a párhuzam hasonlítható össze költőnk alapélményével, Itália megismerésével. Weöres a Herkules-kezdettel az elégikus hangnemben induló költeményt, nyilván a Janus-élmény nagyszerűségétől megilletődve, ódai hangvétel felé mozdította el, ennek következtében került a h-alliterációt is folytató hősi jelző az itt latin névvel megnevezett Ulyxes elé. (Megkérdezhetné valaki persze, hogy azon a helyen, ahol Janus nem ír nevet, miért kellett ezt a változatot használni. Talán az ódai hatás miatt?) Janus Pannoniusnál itt is a körülírás szerepel, nem véletlenül. Az ithakai törzsfőnök, király ( Ithacae dux) éppenséggel mezítelen hajótöröttként, egyedül érkezik meg a phaiákok tündérszigetére, ahol a phaiák király vendégszeretét élvezve igen sokmindenre csodálkozhatott rá tátott szájjal: apud Alcinoum. S Kodály nyomán ki ne tudná nálunk, hogy e csodák között ott volt a pálmafához hasonlított 96