Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Szentesi Zsolt: Az ismétlődés és a metaforikus epikai struktúra Mészöly Miklós Megbocsátás c. művében

hogy maga előtt vigyázná őket — közöttük lépked, a két gyerek hajszálra a palló szélére szorul... Gergelynek cinikus véleménye volt az ábrázolatról."(69) Ugyanezzel a jelenséggel találkozhatunk akkor is, amikor a kis Andris szerint "a papok ma (Karácsonykor — Sz. Zs.) háromszor megeszik a Krisztust..." Mire az írnok válasza: "kannibál aranykor!"(60) Végül pedig az ekkor szokásos éjféli mise helyett következik Mária írnok általi megerőszakolása. A keresztény szimbólumok kiüresedése — ahogy már fentebb utaltam rá — az értékkiüresedés és -devalválódás folyamatát egyetemesebb távlatokba és tágabb összefüggésekbe helyezi. így a Megbocsátás — egyelőre címével ellentétben — a szigorúan következetes értékhiány, a negativitás regénye, ahol az egyetlen tökéletes lény Mária, ám környezete nem képes elviselni tökéletességét, s így szükségszerűen sodródunk az adott végkifejlet felé. így válik érthetővé Szörényi László azon megállapítása, miszerint Anita szinte "rávezeti", hozzásegíti az írnokot tettéhez

6. A tökéletesség utálatából fakad(hat) az írnok Porszki Ábel iránti gyűlölete -- kezdetben. Később azonban, mikor észreveszi annak gyarlóságát, "nem gondolt már utálkozva Porszkira".(53) (Ezen kívül talán azért is az utálat, mert Porszki képes mindent idillinek látni — később azonban az írnok is e látásmód felé közelít.) Ezt az értékhiányt csak tovább fokozzák azon szövegrészek, melyekben egy általános értékkiüresedés, illetve az értékek átfordulta lesz a legpregnánsabb jegy. így elsősorban meg kell említeni a karácsonyi társasjátékot, ahol is az győz, aki hamarabb meghal, így a játékosok "drukkoltak, hogy mielőbb megkapják a kampósbotot, és azzal totyogjanak a pompás tolószék felé,..."(66) Itt éppen az nem halad, aki a nagyobbat dobja. Jellemző, hogy egyszer Anita azt mondja játék közben az írnoknak, mikor Mária épp hatot dobott: " - Na látod, hogy nem akar győzni!"(66) A külvilág már csak vízállásjelentésekben egységes (amint ezt Szörényi László is kiemeli

7), de ott is inkább a várható árvizekre helyeződik a hangsúly az írnok apja számára, s szerinte a folyamszabályozásnak sincs semmi különösebb értelme, a természet úgyis megmentette mindig önmagát (73—4). Az írnok és felesége közti kapcsolat is felemásnak mondható: nem a szeretet, a szerelem vezérli, sokkal inkább a megszokás és a szexualitás. így talán nem véletlen, hogy Gergely, a legnagyobb fiú gyűlöli apját, s szerelmes Máriába. Emellett az egész művön végigvonul az összes szereplő közli kommunikációs zavar, a normális beszédre való képtelenség, a verbalitás ellehetetlenülése. Egyik pregnáns példája ennek az írnok és apja viszonya: "Az írnok most döbbent rá, hogy milyen észrevétlenül következett be a jóvátehetetlen mulasztás: apjával egész életében nem sikerült két őszinte szót váltania."(14) Ugyancsak az értékkiüresedést fejezi ki Anita képe egyrészt az évszakszimbolikával (ősz van), másrészt rajta a híd romokban, a "fekete nap" pedig "keltére-