Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Szentesi Zsolt: Az ismétlődés és a metaforikus epikai struktúra Mészöly Miklós Megbocsátás c. művében

pedt"(7). S végül ugyanerre utal az október 6-ai "rendezvény" s az ott történtek (emlékezés az aradi hősök helyett Haynaura). Végezetül azon kérdésekre kell megkísérelni a választ, mi mutathat fel valamiféle értéket e világban, s hogy miként lehet értelmezni és az eddig elmondottakba belehelyezni a mű címét. Másképp feltéve a kérdést: mi az oka, hogy a regény hangneme legkevésbé sem nevezhető tragikusnak, -- az értékkiüresedés és a végletes negativitás ellenére sem? A "megoldás" szükségképpen a mű világán kívül keresendő, hisz az írnok szerint a részvét is "egyszer és mindenkorra pusztult el"(10). A "megbocsátást", a "feloldozást" csak az utókor szolgáltathatja e "dermedt nyugalmú katotikusság"(23) feltérképezésével, ill. az erre tett kísérlettel. így válik érthetővé a mindenütt megfigyelhető narrátori pozíció (mely ezáltal különlegesnek mondható műből kilépő narráció is ), mely az egész tragikusnak tűnő fikciót szinte mintegy félálomban, az időbeli távolság következtében lehiggadtan és megszépítve "meséli el". így aztán "valamiképpen minden idill. Azzá lesz. És mindenki eléri a másikat"( 16). Nincs jogunk ítélkezni egy másik világ felett; csak "elmesélhetjük", bemutathatjuk, hiszen "amit mi a felbomlás képzetének körébe utalunk, nagyon is meglehet, hogy valójában egy áttekintésünket meghaladó bonyolultabb kategória, bonyolultabb rend világába tartozik"(24). ítélet helyett csak megbocsátani van jogunk a múltnak s a múlt alakjainak, hisz halandó és gyarló emberek voltak ők is. Megbocsátani, ahogy Anita is megbocsátott az írnoknak, még ha az addig rosszemlékű gyűrűvel az ujján emlékeztette is férjét a történtekre. De férje felett ítélkezni csak neki van joga; a mi tisztünk "csupán" a múlt felfestése és felfejtése, hogy "legyen tanúja a nyomorúság szépségenek"(82), mert ez a világ is a mi világunk, s mert ez az az "intim kör, amelyen belül — itt és nem másutt — boldognak muszáj lenni"(66). 109