Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Szentesi Zsolt: Az ismétlődés és a metaforikus epikai struktúra Mészöly Miklós Megbocsátás c. művében

csak váratlanul (hisz hétéves) megjött a vérzése a gyermekkori nyomasztó emlék (apja pofonja) hatására, úgy ugyanez történt Máriával egy megérzett(?), s a halott lány története által anticipált esemény következtében. Mindehhez még hozzátehető: ahogy a lány halálának, úgy Mária megerőszakolásának sem tudjuk a pontos okát; csak találgatni tudunk. Ezt pedig így akár közvetett szerzői instrukcióként is felfoghatjuk: ahogyan nem lehet magyarázatot lelni az egyikre (s ez nyomatékosan hangsúlyozódik is), úgy a másikat illetően is felesleges bármilyen oknyomozás. Végezetül már csak egyetlen adalék párhuzamukhoz: Karácsonykor Mária kéri, hogy emlékezzenek egy kicsit a halott lányra (62). A Megbocsátás motívumainak egy jelentős része a keresztény szimbolikából táplálkozik. E sorozat egyes elemei önmagukban inkább meghökkentően, furcsán hatnak az olvasóra, együttesen azonban már kibomlik-jelentésük. A legtöbbet emlegetett motívum Mária napozás és szobai pihenés közbeni testhelyzete, mely — akárcsak a halott lányé a búzamező közepén — a megfeszített Jézus helyzetével azonos — horizontálisan. Alakjuk egybeesésére többször hangoztatott s már általam is emlegetett érintetlenségük is utal. E gondolatkörben maradva, Jézus utolsó útja Mária "utolsó (szűzen megtett) útjával" azonos, míg Jézus halála Mária megerőszakolásával. Ami pedig történik éppen Karácsonykor, azaz Jézus születésnapján, vagyis a szeretet ünnepén, így totalizálva és általánosítva az aktus tragikumát. S még egy megjegyzés: a megfeszítettség testhelyzete egyszer Anitával kapcsolatban is említésre kerül: Anita "lassan odament az ablakhoz, széttárta a karját, és nekitámaszkodott az ablakkeretnek. Olyan volt, mint egy hirtelen napvilágra került T-idom."(59) Anita természetszerűleg nem állítható párhuzamba oly mértékben Jézussal, mint Mária. Ám valami megőrződött benne a Megváltóból, — de már csak deformáltan; ez is kifejezi azt, ami másutt is nemegyszer hangsúlyozódik: Mária több, teljesebb, tökéletesebb, mint testvére. Ugyanez fejeződik ki abban is, hogy Anita csak nehezen képes feltenni a csillagot a karácsonyfa hegyére, s így valóban nem igazi, csak "rövid angyal" — az írnok szavaival (59). Annál is inkább több Mária, mert nevében és legfontosabb karakterisztikus jegyében (szűz, s ez jut kifejezésre, mikor elmeséli a "legszebbet": a kifehérített lepedők közül kiscsibék bújnak elő) Jézus anyjára, Szűz Máriára történő allúziót is magába foglal, minek következtében megerőszakolása egyfajta "kultúrtörténeti botrány" is. A keresztény szimbólumok kiüresedésével találkozhatunk a gyerekek hálószobájában függő kép kapcsán is: "szakadékos patakmeder fölött őrangyal vezet át két kisgyermeket egy keskeny pallón. Széltében ketten is alig férnek el rajta, az őrangyal azonban —, ahelyett, 107