Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Jenei Ilona: Az autonómia elve a bioetikában (kritikai reflexió)

Semmivel sem többet, semmivel sem kevesebbet. Ezt a szemléletet minimális, vagy defenzív kötelezettség vállalásnak, itt minimum morálnak nevezik. Bár vannak, akik úgy gondolják, hogy éppen a szabad orvosválasztás teszi lehetővé a szerződő felek között az alapvető erkölcsi értékek kölcsönös tiszteletben tartását, mások viszont ezt idealizációnak tekintik. Szerintük a gyógyítás mára már elvesztette magas szintű erkölcsi többletét. Egy technikai szolgáltatás a sok közül, amit megbízható elméleti tudással és gyakorlati szakértelemmel teljesíteni lehet. Akárhogyan is van, az ún. szerződésmodellek mégis az autonómia iepe alatt piaci fogyasztóvá minősítik a beteget, s a maguk módján segítik elleplezni az autonómia- felfogás valódi problémáit. Az autonómia klasszikus jelentése abban az értelemben, ahogy ma a bioetika egy másik, főleg európai vonulata használja ezt a fogalmat, a morálfilozófia újkori individuum felfogásából és szabadság eszméjéből ered. Autonóm az az ember, aki fizikai és pszichikai korlátozottság nélkül szabadon képes mérlegelni a cselekvési alternatívák között, s ily módon a választott alternatíváknak megfelelően képes cselekedni. (Kovács)'

3 E szerint az autonómia három elemet tartalmaz, a gondolkodás, az akarat és a cselekvés autonómiáját. Képességet az erkölcsi értékek felismeréséhez, az értékek választásához és az önszabályozáshoz. De elméletileg egy adott személy autonómiáját a leküzdhető, meggyógyítható betegségen vagy valamilyen külső, elhárítható erőn kívül semmi más sem fenyegeti. A bioetika valójában követi a kanti autonómia eszme morálfilozófiái, jogelméleti és személyiségfilozófiai jelentéseit. Morálfilozófiaila

g az emberi akaratot Kant akkor tekinti autonómnak, ha képes morális ítéletalkotásra, s ez az értelmes princípiumokra való orientálódást, az emberi hajlamok háttérbe szorítását követeli. A morális ítéletek minőségét érti ezen Kant, azt, hogy azok az autonómia világában jönnek-e létre, vagy sem. A bioetika morálfilozófiái megfontolásai a páciens erkölcsi kompetenciájával kapcsolatosak. Azt vizsgálja, hogy értelmi korlátok, pl. elmebetegség, illúziók, speciális testi sérülések, értelmileg fejletlen gyerekek stb. nem teszik-e képtelenné a személyt az autonóm döntéshozatalra, vagy nem állnak-e fent akarati korlátok, mint pl. függőség a kor vagy betegség miatt, emocionális zavarok (szorongás, félelem, düh stb.) Morál jogi értelembe

n az autonómián azt értjük, hogy döntéseink mentesek-e fizikai, pszichikai kényszerektől, azaz szabadon, mások kényszere nélkül és egy szellemi folyamat végeredményeként, illetve saját morális elveink, morális pozíciónk szerinti-e a választás. A bioetikában itt az autonóm választás elemeit és feltételeit szokás vizsgálni pl. hogy elégséges információn alapul-e egy döntés? Mindenre kiterjedően tájékoztatták-e a beteget helyzetéről és azokról az orvosi lehetőségekről, melyeket esetében al97