Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)
Kiss Lajos András: Dialógus és ökológia: Otto Friedrich Bollnow leckéje - Antropocentrizmus versus antropomorfizmus
A ház azonban nem erődítmény. Franz Kafka Odú (Der Bau) című elbeszélése éppen a házfunkció eltorzításából fakadó ellentmondások hiperbolizálásán alapul. Az elbeszélésben szereplő, föld alatt élő „óriásvakondok" egy olyan építményt szeretne létrehozni, ami tökéletesen megvédi vélt vagy valós ellenségeitől. Szorgalma azonban szükségszerűen kudarcra ítéltetett, hisz a számtalan folyosó és vészkijárat ellenére, aminek megépítése és karban tartása szinte minden erejét felőrli, az építmény sohasem bizonyul tökéletesen biztonságosnak. A biztonsághiány azonban ontológiai tény, ami már abból is nyilvánvalóvá válik, hogy az, ami vakondoknak kijárat, az az ellenségének értelemszerűen bejárat, hiszen minden építmény szükségszerűen világszerű, a benső és a külső világát köti össze. 1 2 Bollnow maga is egy bizonyos értelemben önkorrekciót hajt végre akkor, amikor az általa alkotott házdefinícióról kijeleni, hogy abban már önkéntelenül is kifejeződik a külvilággal szemben eleve bizalmatlan, szorongásos ember világszemlélete. A félelemben élő ember arra törekszik, hogy elsáncolja magát a környezetétől; az ajtó a bezárkózás eszköze, az ablak pedig kémlelőnyílás, ahonnan számon tartható az ellenség mozgása. „De a ház nem lehet erődítmény és a bizalmatlanság sem értelmes életvezetés. És a házban is csak akkor érezhetjük magunkat elrejtve, ha a bizalomteli magatartás magát a házat is jótékonyan elrejti egy nagyobb, átfogóbb egészben, amit időlegesen és nagyon felszínes megközelítéssel világnak nevezhetünk." 1 3 A ház tehát akkor nyeri el valódi értelmét, ha nem elzárja az embert a világtól, hanem összeköti vele. Ilyen értelemben a ház a természettel folytatott dialógus alapszimbólumaként is felfogható, hiszen a ház a művi és a természetes, az artefaktum és a faktum ama kibogozhatatlan egységét jeleníti meg, arni egyúttal az emberlét kikezdhetetlen fundamentuma is. A Zöld Azért ne legyünk túlzottan idealisták sem - hangzik Bollnow figyelmeztetése. Ezer veszéllyel terhes korunkban a külvilággal szembeni védekező magatartás nem igen kifogásolható. Inkább csak arról van szó, hogy az ember eredendő és méltó viszonya a környezetéhez nem a bezárkózásban, hanem a nyitottságban rejlik. Ezt a nyitottságot jelképezi az ajtó, amely az ismert és ismeretlen embertársaink bebocsátására szolgál, valamint az ablak, amely a nem emberi természettel köt össze bennünket. Ha az ablak túlságo1 2 A luhmanni rendszerelmélet és a kafkai építmény izomorfiájáról lásd Jens Soentgen érdekes tanulmányát: Der Bau. Betrachtungen zu einer Metapher der Luhmannschen Systemtheorie, Zeitschrift für Soziologie, 1992/6. 1 3 Bollnow: i.m. 48-48.
