Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Mariska Zoltán: Morálfilozófiái paradoxon Nietzschénél

írástudó felelősségéről! Mi lenne, ha nem Nietzsche-Zarathustra, hanem Gerhardt felelősségéről tennénk néhány megjegyzést? A könyv érdemeit egy pillanatig sem megkérdőjelezve, pusztán csak egy kérdésre keresnénk a választ: hogyan és miért lehetséges, hogy még egy ilyen programmal készült könyvben is megismétlődhetnek a hagyományos, Nietzschét meg - és elítélő sztereotípiák? A hermeneutikai szituáció feloldhatatlanságának gadameri tézise nevében megjegyzendő, hogy nem magában a filozófiai hagyományban, hanem az interpretációk hagyományában vagyunk, s erről a szituációról különösen nehéz adekvát tárgyias tudást szerezni, illetőleg a távolságtartó belehelyezkedés nevében megfelelő viszonyt kialakítani Gerhardttal, a szerzővel szemben. Az életrajzi monográfia szerzője az adott témakörben - úgymond - kiíija magát. Inerpretációjában a véglegesség, a lezártság élményét kelti az olvasóban. A szerző, a távolságtartó belehelyezkedés elvei szerint egyszer s mindenkorra megírta, hogy mit csinált, mit írt Nietzsche. Nem saját koncepcióját ismerteti, egy másik elméletet mutat be - saját elveivel és filológiai alapossággal. Éppen ezért tanulságosak, ha a filológiai elemzések szövegszerűen, idézetekkel kellően alá nem támasztott, mert alá sem támasztható, lényegében tehát kívülről jövő minősítgetések. Egyszerűen fogalmazva: ez a könyv anyagában majdnem Nietzschétől jön, vannak azonban Nietzschéről szóló nem hiteles, vagy másképpen igazolható megállapításai is. Összességében zavaró, ha egy Nietzsche-könyv egyesíteni igyekszik Nietzsche hermeneutikáját és hatástörténetét. így ugyanis maga a könyv szolgáltat bizonyítékot a már említett paradoxon bizonyítására, egy meglehetősen általános elv konkrét igazolására. Maga az általános elv így hangzik: nagyon nehezen vitatható az a felismerés, hogy mennyire nincs összhangban - időnként kifejezetten ellentétes irányultságú - a Nietzsche által leírt filozófiai szöveg és annak értelmezése a nem csekély Nietzsche- irodalomban. Vitatható, de ezen referátum szerzőjének ez az állásfoglalása: ezért nem Nietzsche a felelős. Nietzschét ugyanis alapjában véve kényelmesen olvassuk. Az olvasó mint potenciális Nietzsche-követő egyszerűen nem tud azonosulni a számára kellemetlen filozófiai gondolatokkal, a felrázó, megrázó korbírálattal. Ki szereti olvasni a modernitás nietzschei kritikáját? Azt, hogy ezek szerint ő lenne a nyájember, a szolgaerkölcs embere? Inkább csak annyit fogad el Nietzschétől, amennyit még el tud fogadni, s még ebben az elfogadásban is a távolságtartás mozzanata a domináns, egyszerűen nincs szeme és füle, látása és hallása a kényelmetlen üzenet befogadására. Nem vitatkozik vele, meg sem hallja. S mivel így még hiányos lenne az összkép, a hiányzó részeket címkékkel, minősítgetésekkel fedi el. így lesz Nietzsche a nihil filozófusa, dekadens, pusztító gondolkodó. Álláspontom szerint Nietzsche félig olvasott filozófus. Olvasója hasonlít az egy-