Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Gyenge Zoltán: A nyárspolgáriság dicsérete - avagy erény: „csöndesen ülni a mocsárban"

Mottó: „ Als Georg Samsa eines Morgens aus unruhigen Träumen erwachte, fand er sich in seinem Bett zu einem ungeheueren Ungeziefer verwandelt

." (Franz Kafka: Die Verwandlung) A manapság gombamód szaporodó morálfilozófusok sem tudnak arra választ adni, hogy miért lett hirtelen olyan döglesztően unalmassá az életünk. Miért lett mindent elsöprő életérzéssé mára az unaloml Nevezhetjük ezt az érzést elidegenedésnek, szorongásnak vagy akármi másnak, de tudnunk kell, mindig ugyanarról van szó. Talán éppen ezért érzik egyesek hirtelen fontosnak az etikával, a morálfilozófiákkal való foglalkozást, s ha eléggé elvetemültek, még konferenciákat is rendeznek róla, s nála csak az az elvetemültebb, aki még előadást is tart ilyen konferencián. Ámde nem arról van-e inkább szó, hogy az ember tanácstalanul áll az ezredvég küszöbén a modernkori barbárság elképesztő térnyerésével szemben, amit egyesek amerikanizálódásnak is szoktak nevezni? Nem tud mit kezdeni azzal, amivel nap mint nap kénytelen szembenézni, elkeseredik hát, és vagy inni kezd, azaz vagy alkoholista, vagy morálfilozófus lesz belőle. Józanul nem biztos, hogy képes lesz mai világát elviselni. Nagyon nehéz megítélni, hogy a minőségnélküliség, az igénytelenség, az eiimináit uniforrnizáitság ilyen mértékű térnyerésére volt-e példa a történelem folyamán vagy sem. Ami tönkretehető, azt az ember tönkre is teszi. (Nézzük meg pl. Párizs mai képét, a Louvre közepébe állított üveg-acél piramist, a Palais-Royalba középkori épületébe becsempészett „zebra-oszlopokat", vagy a nagyzási mánia remekbe szabott emlékművét a Grand Arche-t. Elképesztő, hogy mennyire eltűnt ebből a városból az a hangulat, amit Monet vagy Sisley képei közvetítettek számunkra róla.) Egy biztos: a történelem is azt látszik igazolni, hogy mindig a barbárság győzte le a kultúr-nemzeteket: a barbár rómaiak a kulturált görögöket, a barbár germánok a kulturált latinokat, s ma az amerikaiak az európaiakat, akik „egységesülve" még elő is segítik ennek a boldog új kornak az eljövetelét. Eddig azonban, ahogy az az egyes történésekből is látszik, a legyőzöttek jótékonyan „megfertőzve" legyőzőiket, kultúrát vittek oda, ahol addig csak a nyers erőszak uralkodott, bár sajnos nehezen hihető, hogy erre korunkban is sor kerül. Moralizálhatunk hát mindenféle dologról, ki tudja előbbre visz-e bármit, persze ezzel legalább saját rossz kedélyállapotunkat felejthetjük percekre. De bármit is teszünk, korunk kulcsembere, a kor abszolút győztese, a mindent és mindenkit túlélő boldog ember: a nyárspolgár. (Vagy mai megszólításában egyszerűen csak: a polgár.) Bánnunk kell-e hát,