Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)
Weiss János: Az interszubjektív etika megalapozásának programja
„legfőbb jó" meghatározásának alapja így valamely élőlénynek (vagy cselekedetnek) az a képessége, hogy egy átfogóbb egészre irányuljon. A „legfőbb jó" közelebbi meghatározásához azonban még szükség van egy sajátos, morálfilozófiai kontextus kidolgozására. Schleiermacher az ember legalapvetőbb életfunkcióiból indult ki; s ezek az önmagába-való-beemelés és az önmagából-való-létrehozás. Az ésszerű életben az önmagába-való-beemelés a megismerés (vagy a belátás), az önmagából-való-létrehozás pedig az ábrázolás. 1 1 Ezen a ponton a „világ" fogalma is etikai specifikációra szorul. A világ az etikában vagy a megismerés objektumaként, vagy az ábrázolás szimbólumaként jelenik meg. Az ész hatókörén belül elhelyezkedő objektum és szimbólum szintézisével jön létre az orgánum. Mihelyt az orgánum némileg megszervezte a fizikai létet, átlépünk egy új szférába, a személyiség birodalmába. Az előbbiekben ismertetett konstrukció itt is életben marad: a megismerés tételezi a személyiséget, az ábrázolás pedig megszünteti azt. A személyiség a maga sajátosságaival a tételezés és a megszüntetés szintézise. így jut el Schleiermacher ahhoz a sajátos személyiséghez, amelyet a „művészet emberei" (vagyis a romantikusok) állítottak középpontba. Ez a személyiség azonban - s itt Schleiermacher átlép a romantikusok elképzelésein - csak akkor válhat a „legfőbb jó"-vá, ha előremutat valamiféle totalitás irányába. Nagyon régi félreértésre épül az a kérdés, amely azt firtatja, hogy mi a „jó" az egyes ember számára. „Talán sokkal helyesebb lenne azt mondani, hogy az egyes ember részesül a legfőbb jó különböző részeiből, anélkül, hogy e részek közül valamelyik felülkerekedhetne a többin." 1 2 Ez a megállapítás mindenekelőtt arra utal, hogy több olyan totalitás is létezik, amelyre a személyiségnek utalnia kell ahhoz, hogy részesülhessen "benne. A következő lépésben ezért a totalitások kialakulása felé kell fordulnunk. Az emberi életfunkciók a személyiség alakítása közben már előremutatnak a totalitások felé. Az életfunkciók eredményeként - a természeti lét megformálásával - jönnek létre az orgánumok, melyek kijelölik az ember cselekedeteinek alapjait és kereteit. Az „orgánumok" - talán így lehetne a legplasztikusabban értelmezni a fogalmat - az emberi természet olyan meghosszabbításai, amelyek a totalitás felé mutatnak. Ha nem riadunk vissza némi tértökéletesen illeszkednek külső adottságaikhoz és azon körülményekhez, amelyek között élnek." Horkai Horcher Ferenc (szerk.): A skót felvilágosodás, morálfilozófiája. Szöveggyűjtemény, Osins Kiadó 1996. 107. o. 1 1 Ez a két fogalom csak nagyon távoli rokonságban áll Arisztotelész két cselekvésfogalmával, de az analógia létét mégsem lehet teljesen tagadni. Schleiermacher értelmében a következőképpen írhatnánk át a Nikomakhoszi etika első mondatát: „Minden életfunkció valami jóra irányul." 1 2 Friedrich Dániel Ernst Shleiermacher: „Über den Begriff des höchsten Gutes. Zweite Abhandlung", in: Philosophische Schriften , i. k. 341. o.
