Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Weiss János: Az interszubjektív etika megalapozásának programja

minológiai modernizálástól, akkor azt mondhatnánk, hogy az emberi életfunkciókban olyan kivetülések rejlenek, amelyek különböző totalitások felé mutatnak; vagy még pontosabban: a kivetülések hozzák létre a totalitásokat. Schleiermacher a totalitások kétféle kialakulásával számolt, a természet meghódításával és az emberek közötti kapcsolatokkal. A forrás újra csak Shaftesbury, aki a „közjó" fogalma alatt egyszerre említi az embernek a természettel, és a rajta kívül álló más lényekkel kialakított kapcsolatát.

13 Schleiermacher szerint e kétféle kivetülés két különböző „primér organizmusra"

1

4 épül, a munkára és a nyelvre. - A megismerés és az ábrázolás funkciói tehát először is a munkavégzés „primér organizmus"-ában szintetizálódnak. A külső természet leigázása (Schleiermacher szerint) kéz a kézben halad a belső természet átalakításával. „A személyiség kialakítása (Ausbildung) meghatározza a természet kimunkálását (Anbildung), és fordítva."

1

5 - A megismerés és az ábrázolás második „primér szintézise" a nyelv. A nyelv végső adottság ugyan, de a dialektika mégiscsak kijelölheti a helyét. A nyelv a gondolkodás és a beszéd szintézise; a gondolkodás nem más, mint megismerés (ha érvényes és változatlan tartalommal rendelkezik) a beszéd pedig az önmagából kilépő és megnyilvánuló gondolkodás. Ez a dialektikus felépítés nem tekinthető időbeli vagy oksági összefüggésnek. Gondolatainkat mi magunk is csak szavakban tudjuk érzékelni, s ebből az következik, hogy a gondolkodás nem tud visszamenni a nyelv elé.

]

t Az ész mindig „szétszórtan", azaz különböző személyeken jelenik meg, s ezért az ész saját létében hordja a nyelv szükségszerűségét. A nyelvben fejeződik ki az ész közösségi jellege, vagy az embernek a közösség iránti szükséglete. Shaftesbury írta a következőket: „írjon nekünk történész vagy utazó egy olyan magányos hajlandóságú lényről, amilyenről még sohasem hallottunk, akinek soha nem volt barátja vagy társa, nem létezett semmi hozzá hasonló, ami felé jó szívvel fordult volna, nem talált semmit önmagán kívül vagy túl, amihez a legcsekélyebb szenvedély kötötte volna."

1

7 Ilyen ember nyilvánvalóan nincs, és még elképzelni sem lehet. Ezen a ponton láthatóvá válik a természeturalás és az interszubjektivitás közös alapstruktúrája: mindkét esetben a személyiség kialakulásáról, a személyiség identitásának és sajátosságainak meghatározásáról van szó. Az identitás és a sajátosságok alapján meghatározott személyiséget Schleiermacher „individualitásának nevezi. A tézis így a következő alakban 1

3 Shaftesbury: Értekezés az erényről és az érdemről, i. k. 13. o. 1

4 Ezt a kifejezést Schleiermacher nem használja ugyan, de azt hiszem, jól meg lehet ragadni vele az organizmusok kialakulásának indító mozzanatát. 1

5 Friedrich Daniel Ernst Schleiermacher: „Brouillon zur Ethik", i. k. 150. o. 1

6 I. m. 142. o. 1

7 Shaftesbury: Értekezés az erényről és az érdemről, i. k. 12. o.