Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Weiss János: Az interszubjektív etika megalapozásának programja

1. A legfőbb jó fogalma Erre a fogalomra Schleiermacher első megközelítésben a következő tömör meghatározást adja: A „legfőbbet" nem komparatív, hanem a totalitás értelmében kell felfognunk, a „jó" pedig annak affirmációja, ami az ideákban rejlik.

9 Ezt a tömör és talányosnak tünő meghatározást talán úgy kell értelmeznünk, hogy a „legfőbb jó" mindig valamilyen átfogó értelemben vett „ideális tartalom"-ra irányul. E meghatározás újdonsága rögtön szembetűnik, mihelyt összevetjük a legfőbb jó korábbi értelmezéseivel. a) A legkorábbi időkben (az Ószövetségben és az Újszövetségben) a „legfőbb jó" annyit jelentett, mint Istenhez hasonlatossá válni. És mivel Isten mindenekelőtt uralkodóként jelent meg, ezért az ember akkor érheti el a legfőbb jót, ha képes uralma alá hajtani a természetet és a világot. b) A görög filozófiában a „legfőbb jó" az igazi megismeréshez kapcsolódik; az a jó, ami jelen van, illetve visszatér az emlékezetbe, és az a rossz, ami elmerül a feledés vagy a tudatlanság homályában. c) A mi korunk polgárai a törvényszerűség fogalmával próbálják megragadni a „legfőbb jó"-t. Schleiermacher minden valószínűség szerint e polgári beállítottság megfogalmazásának tekinti a kanti koncepciót. d) A művészet emberei (

die künstlerischen Menschen) a „legfőbb jó"-t a korlátlan sajátosságok alapján próbálták meghatározni. A „művészet emberei" - a romantikusok. Schleiermacher messzemenően szimpatizál ugyan a romantikusokkal, a legfőbb jóra vonatkozó meghatározásukat mégis árnyalni és elmélyíteni próbálja. A „legfőbb jó" mint az átfogó ideális tartalom schleiermacheri meghatározása Shaftesburyre vezethető vissza: „Ha [valamely] élőlénynek az alkatában van valami, ami Önmagán túlmutat, ... akkor ezt az élőlényt kétségtelenül valami más rendszer részének kell tartanunk. Például, ha egy élőlény a hím arányaival rendelkezik, ez a nősténnyel való kapcsolatát mutatja. És a hím, illetve a nőstény arányai együttesen kétségkívül rajtuk kívül létező más dolgok rendjével való kapcsolatra engednek következtetni."

1

0 A 9 Friedrich Dániel Ernst Schleiermacher: „Brouillon zur Ethik", in: Philosophische Schriften, szerk.: Jan Rachold, Union Verlag 1984. 134. o. 1

0 Shaftesbury: Értekezés az erényről és az érdemről, Kossuth Könyvkiadó 1994. 13. o. Shaftesbury müve 1773-ban jelent meg, de ez a gondolat a skót felvilágosodásban már valamivel korábban is felbukkant, mégpedig Lord Henry Kames Tanulmányok a moralitás és a természetes vallás alapelveiről című 1751-ben megjelent könyvében. Itt olvashatjuk a következő sorokat: „Mivel minden fajnak sajátos természete van, természetükből sajátos cselekvési szabály kell hogy származzék. Látjuk, hogy ez valóban így van; s rend kívül kellemes megfigyelni, hogy az egyes fajok természetéből eredő törvényei milyen on