Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)
Somos Róbert: Az etika patrisztikus értelmezése
iránti vágyakozása és a testekre irányuló érzékelés elutasítása, egyszóval a világ kizárása a kezdete számára az Istenhez való hasonlatosságot célzó, már a földi állapotban is elérhető apatheia megszerzésének. Praktikosz című műve 52. fejezetében az apatheia ideáljának Platón Phaidroszára és Porphüriosz gondolataira támaszkodó eszméjét találjuk: „A test elkülönítése a lélektől egyedül arra tartozik, aki összekötötte őket egymással; a lélek testtől való elkülönítése viszont arra tartozik, aki az erényre törekszik. Atyáink ugyanis a remeteséget a halálra való felkészülésnek és a testtől való elfutásnak nevezik." Az etika mindig akkor válik igazán filozófiaivá, ha a többi bölcseleti diszciplínával szerves egészet képez. Ilyesmivel találkozunk a IV. század második felében Nüsszai Szent Gergelynél. A létezők klasszikus gergelyi felosztását az Énekek énekéhez írt kommentárja VI. oratiójában találjuk: „A föntebbi megkülönböztetés szerint a létezők természete kétféle. Az egyik ugyanis érzéki és anyagi, a másik pedig szellemi és anyagtalan. Érzékinek mondjuk mindazt, amit érzékeléssel fogunk fel, szelleminek pedig az érzékit felülmúló szemléletet. Ezért a szellemi végtelen és határtalan, a másikat pedig teljességgel határ veszi körül. Minthogy minden anyag kiterjedésre, formára, megjelenésre és alakra oszlik mennyiség és minőség szerint, a megismerésének határa van, és az ezeket kutató képzelet az anyagon kívül semmi többet sem képes megragadni. A szellemi és anyagtalan létező viszont mentes az ilyen sajátosságoktól, a határon átömölve minden lehatárolástól szabad. És a szellemi természetű létezők ismét két részre oszthatóak, az egyik teremtetlen és a létezők alkotója, mindig az, ami, és örökké ugyanaz marad, tökéletesebb minden hozzáadásnál, az pedig, ami teremtés révén jött létre, folyton a létezők okát szemléli, együttlétezik a nálánál tökéletesebbel, s ezáltal örökké a jóban marad. Növekszik a jóban, jobbá válik, mondhatni folyamatosan újrateremtődik, úgyhogy soha nem lesz határa, a jóban való növekedése sohasem írható le semmilyen határral." 1 9 A Mózes életében az erény meghatározása a következő: „Az Apostoltól az erény egyetlen meghatározását tanultuk, azt, hogy nincs határa." 2 0 A lélek a szellemi létezők közé tartozik. Lévén egyszerű, nem-összetett, testetlen, minden mozgás forrása, halhatatlan szubsztancia. Gergely tehát vallja a lélek platonista szubsztancialitásának tanát, sőt, alapjában véve elfogadja a platonista lélekfelosztást azzal az eltéréssel, hogy a lélekrészeket nem lokalizálja különböző testrészekben. így a lélek szoros értelemben véve nincs a testben s nem is fogja azt körül. Az istentan felől tekintve voltaképpen egy elvi megismerhetetlenség jellemzi a test-lélek viszonyt, mert szellemünk istenképmásl 9In Cant. 173. 7, GNO VI. 2 0Vita Moysis CGNO VII. 1, 4, 3)
