Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)
Karikó Sándor: A filozófus és az alázat
KARIKÓ SÁNDOR A FILOZÓFUS ÉS AZ ALÁZAT a tökéletesség... halálos hiba." Szentkuthy Miklós Abstract: (The Philosopher and Humility) Humility is not equal to weakness, faint-heartedness or servility, but it is not a compulsory form of behavior either. It is, in fact, a special ability, an active, energetic element, a spiritual gesture and a moral value. Humility is the courage to love truth more than ourselves. One is humble if one acknowledges one's own boundaries, if one becomes modest towards oneself and tolerant towards others. Many signs indicate that the philosopher is far from humble. The chief danger lies in the fact that the philosopher wants to conquer the world intellectually at all costs and is desperately seeking the only and ultimate solution. However, we will have to make do with a more modest goal. We can „only" investigate „things" in a deeper, more accurate and more differentiated way. This recognition may form the philosophical humility. Úgy tűnik, a mai korszaknak nincs olyan karizmatikus gondolkodója, aki a jelen - kölcsönözve Kant egyik formuláját - morális világának Newtona lehetne. Ha ez így van, annál indokoltabb a mai erkölcsi világrend rendszeres kutatása. Az alábbiakban egy mostohasorsra jutó etikai kategóriáról, az alázatról szeretnék felvetni néhány - első pillanatra önként adódó — gondolatot. Kétségtelen, az alázat kérdése általánosságban, minden ember vonatkozásában is felmerülhet. Itt azonban, a dolog pikantériájaként - csupán a filozófus oldaláról, a filozófia szempontjából s eszközével próbálom megközelíteni a kérdést. E téma kijelölésében számomra nagy szerepet tölt be a közfelfogás, amely szerint éppen a filozófus és az alázat viszonyul egymáshoz úgy, mint a tűz és a víz. Vagyis e két „dolog" semmiképpen nem fér meg egymás mellett. Tudniillik - véli a köztudat - a filozófusembert kísérti meg leginkább a szellemi gőg, a fennhéjázás, a magasabbrendűscg érzésének