Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Szabó Tibor: Gramsci morálfilozófiai elvei

megvalósulását) követte, írásaiban kommentálta és elemezte, úgy saját erkölcsi magatartását is gyakorlatiasnak őrizte meg. A legkevésbé sem kívánt hős vagy mártír lenni. Megrótta sógornőjét, Tatjánát, hogy azt gondolta róla: szándékosan szenvedni akar a fasiszta börtönökben. Ezzel szemben persze Gramsci tudja, hogy a külső kényszerítő körülményeket el kell fogadnia, és nem szabad „a fejét a falba verni", mert akkor nem a fal, hanem a feje törik be. (LC. 344.) Jellemének ez a gyakorlatiassága nem zárja ki, hogy derűs, olykor egyenesen vidám legyen. Ezt sztoikus életfelfogásának tulajdonítja. Egyik levelében ezt írja: „persze nem mindig táncolok az örömtől és csak folyton nevetek, de nem is vagyok mindig szomorú és elkeseredett...Nyugodt és derűs vagyok, mint akinek tiszta a lelkiismerete és a világot illúziók nélkül figyeli." (LC. 183) Gyakorlatiassága és derűs jelleme ad erőt neki ahhoz, hogy reális maradhasson, és így vizsgálja a világ eseményeit, 5. Pesszimizmus és optimizmus Gramsci életében és cselekedeteiben, erkölcsi felfogásában is igyekezett elkerülni a szélsőségeket. Reális életfelfogását korán tudatosan kialakította. Már 1920-ban, az Ordine Nuovo cimű újság szerkesztőjeként elfogadta a Romain Rollandtól származó mondást: „legyünk pesszimisták az értelmünkkel és optimisták az akaratunkkal". Ez annyit jelent, hogy gondolkodásunk normája a kételkedés kell legyen, cselekvésünk normája pedig a bizalom. Egyik börtönlevelében azt írja Carlo testvérének, hogy „minden helyzetben a legrosszabb hipotézisre gondolok, s így akaratom minden tartalékát mozgásba hozom". (LC. 310) Ehhez pedig az kell, mondja Gramsci, hogy a helyzeteket illúziók nélkül, nagy türelemmel és kitartással oldjuk meg. Másik jegyzetében azt írja, hogy az optimizmus gyakran nem más, mint saját lustaságunk, felelőtlenségünk védelme, „a semmittevés akarata". A pesszimizmus pedig gátolja az igazi tervek megvalósulását. Ezért Gramsci szerint egyszerre kell az embernek működtetnie magában az akaratot és az intelligenciát (értelmet), tehát egyszerre kell optimistának és pesszimistának lenni. 6. Felelősség és jellemszilárdság Gramsci élete során igyekezett mindig lelkiismeretesen végezni a munkáját, s azért mindig felelősséget is vállalt. Az ellene folyó perben, 1928-ban ezt mondta az Államvédelmi Különleges Bíróság bíráinak: „ha kommunistának lenni felelősséget jelent, felvállalom". Erős jellem volt, s ez több esetben is megnyilvánult élete során. Alapelve volt, hogy „abban az esetben, ha már minden elveszett vagy elveszni látszik, újból nyugodtan neki kell fogni a dolognak és elölről kell kezdeni". (LC. 126) Saját magunk megteremtése, akaratunk működtetésének fontossága nemcsak filozófiai elv nála, hanem