Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Szabó Tibor: Gramsci morálfilozófiai elvei

Ez annyit is jelent, hogy fel kell tárni azokat a hibákat, tévedéseket is, amit valaki vagy valakik elkövetnek. Ilyen hiba, hogy az emberek a csőd, a bukás okát mindig másokban, önmagukon kívül keresik, s nem saját jellemük hibájában vagy kishitűségében. Ha tudjuk, mi az igazság, csak akkor ismeijük meg valóban saját magunkat. A társadalmi életben az igazmondás segíti megérteni azt a társadalmi valóságot, amelyben élünk, segít benne eligazodni. Egy elképzelés kizárólag csak logikai koherenciája miatt nem biztos, hogy megvalósul, csak akkor realizálódhat, ha megvalósításához a valóságban is megvannak az eszközök. Ezeket pedig ismerni kell. Az igazság feltárásának segítségével az ember képes uralni a szükségszerűséget a társadalomban és a történelemben. Ez Gramsci szerint a munkásosztály hegemóniájának az előfeltétele. 3. Szellemi és erkölcsi reform Az olasz filozófus rendkívül fontosnak tartotta, hogy változzon meg az emberek mindennapi életének morálja. Azokat a szokásokat akaija megváltoztatni, amelyek fogva tartják őket, s így az emberek nem tudják érvényesíteni akaratukat. Újságcikkeivel, beszédeivel, sokszor utalt arra, hogy le kell vetkőzni a rossz szokásokat, a szellemi restséget (lustaságot). Főmüvében, a Quaderni del carcere-ben is visszatér a szellemi és erkölcsi reform szükségességének kérdésére.

4 Ezt már korábban elkezdte Itáliában a század talán leghíresebb olasz filozófusa, Benedetto Croce. Hozzá kapcsolódott Gramsci, aki viszont - a polgári filozófus Crocével szemben - a marxista filozófia alapján akarta elérni az emberek gondolkodásának megváltoztatását. Ennek a reformnak (a Reformációval szemben) nem vallási, hanem világi (laikus) jellegűnek kell lennie. Minthogy Itáliában történelmileg ennek az elképzelésnek nem volt előzménye, ezért Gramsci szerint új értelmiségi és politikai blokkot kell létrehozni a reform megvalósítása érdekében. Ezt a reformmozgalmat a hegemón párt értelmisége vezeti, amelynek célja az „új típusú társadalom" megteremtése. Gramsci humanizmusa itt is evidensen látszik. Szerinte a tömegeket nem szabad meghagyni a józan ész egyszerű filozófiájában, hanem egy magasabb életfelfogáshoz kell őket vezetni. (Q. 1384) Ezzel közelíteni lehetne az értelmiség és a nép közötti életfilozófiát, s emelni lehetne a közgondolkodás színvonalát. 4. Gyakorlatiasság és derű Gramscinak a börtönviszonyok között is sikerült megőriznie erkölcsi jellemvonásait: humanizmusát, jóságát, lelki erejét. Ezt az is bizonyítja, hogy a börtönből saját családtagjainak küldött leveleiben többször visszatér arra, hogy nem akar elszakadni a gyakorlati élettől. Ahogyan korának politikai eseményeit (a fasizmus kibontakozását, a sztálini „felülről jövő forradalom"