Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)
Weiss János: Társadalomszerveződési modellek a romantikában
szerepe, a történetiség problematikája és az államelméleti perspektíva kritikája. Könnyű észrevenni, hogy a mitológiának minden modellben meghatározó szerepe van; és ez a szerep a költőnek tulajdonított funkció fonák oldala. A romantika egyik meghatározó sajátossága, hogy Goethe nyomán hajlik a költő jelentőségének és funkciójának felstilizálására. Hölderlinnél és Novalisnál a költő az emberiség reményhordozója; ő rendelkezik azokkal az ismeretekkel és képességekkel, amelyek egy jövőbeli aranykort előlegeznek. Hölderlinnél ez az ábrázolás valamivel komplexebb, mert ő a költő nehéz helyzetét is figyelembe veszi, de ez csak a költő még erőteljesebb megdicsőítéséhez vezet. Ennek az emfatikusan értelmezett költő-szerepnek megfelel egy kozmikusán értelmezett mitikus rend. Ahol (legalább a költő tudatában) jelen van egy kozmikus-mitikus rend, ott a költő maga is félistenként lép fel. A „félistenség" korábban, már a filozófiatörténet első dokumentumaitól kezdődően, a filozófus tulajdonságaként jelent meg. Ez a tradíció élénken élt egészen a XIX., sőt helyenként a XX. századig. Anette von Droste-Hülshoff például a következőket írja: Und wohin die Blicke sich wenden Steht's geschrieben von tausend Händen: „ Dich beseelt ein unsterbliches Leben, Von gewalt'ger Hand gegeben. " 4 3 Szembetűnő, hogy ez a megdicsőítés Schlegelnél korántsem ilyen pregnáns; ennek oka minden bizonnyal a mitológia átértelmezésében keresendő. Schlegelnél ugyanis a mítosz többé nem kozmikus rendként adott, a hit az emberi bensőbe húzódik vissza. Ez azt eredményezi, hogy „legyengül" a költő megdicsőítése. A szerelem, amelynek a világ megváltoztatásához kellene vezetnie, elsősorban a szeretett lény sajátosságaként jelenik meg. Lucinde képviseli az egységet és a harmóniát, a költő csak általa nyerheti el a maga identitását. (Némileg 43 Anette von Droste-Hülshoff: „Der Philosoph", in: Sämtliche Werke II. köt., München 1989. 73. Nyersfordításban: Bárhová is vetüljön a pillantásod Mintha ezer kéz írta volna föl: „ Téged áthat egy halhatatlan élet, Melyet egy hatalmas kéztől kaptál. " 23
