Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Koncsos Ferenc: Kitartás a bizonytalanságban

Révay szerint a filozófiában és tudományban új fogalomrendszerre, módszerre és terminológiára való áttérés nem mehet végbe megrázkódtatások nélkül. Az új filozófiai gondolkodásra való áttéréskor a hagyományokban évszázadok kemény munkája eredményeként meggyökeresedett, magától értetődő teoretikus értékek kérdőjeleződnek meg, forognak kockán. Arra a kérdésre, hogy vajon érdemes-e ilyen óriási kockázatnak kitenni a kultúrát régi igazságok új megfogalmazása kedvéért, Révay egyértelmű igennel válaszol. A filozófus számára semmi sem lehet fontosabb, mint az igazság, semmire sem lehet tekintettel, ha úgy tűnik számára, hogy az igazságot új oldalról megközelítheti. Révay, egyetértésben Hartmannal azt vallja, hogy még csekély eredmény esetén is a filozófusnak vállalnia kell a nagy kockázatot, és éppen a kultúra érdekében. A filozófia hivatása nem más, mint „hogy az életet kultúrával telítse meg, a kultúrát pedig élettel."

1

3 A filozófiai kategóriák elemzését ezért olyan erőteljes szellemi tettnek, építésnek értékeli Révay, amely új, egészséges lendületet ad a „kultúra vérkeringésének". Olyasmi ez - írja „amit Nietzsche »értékteremtésnek« nevez, és bizonyára nem minden alap nélkül jelöl meg a vérbeli filozófusok méltó feladatául."

1

4 Révay filozófiai érzékenységét támogatója, Kibédi Varga Sándor már első komoly munkája, doktori disszertációja megjelenése után elismerő szavakkal méltatta. Később is nagyra értékelte elemző műveit, elmélyült szellemi munka értékes eredményének, a kriticizmus eleven szelleme bizonyítékának tartotta. A kriticizmus világos „határmegvonásaival" mit sem törődő, a két világháború között egyre inkább terjedő felfogás, a dogmatizmus különböző fogalmakat „összegabalyító szellemi konfúziója" elleni hatékony fellépésnek tekintette. Révay elemzéseiben megállt az igen és nem határán, számba vette a probléma nehézségeit, kaput nyitott a lehetséges megoldás felé, de ha nem ért el a megoldásig az általa alkalmazott dialektikai eljárással, megelégedett az ellentétek feltárásával, az antinómiák bemutatásával. Tudta, hogy a problémák valamilyen irányú könnyű megoldásai gyors, de felületes eredményeket hoznak, lényegében azonban csak átsiklanak a problémák felett. Ha nem talált meggyőző megoldást a felfedezett antinómiát tudatosan nyitva hagyta. Dolgozatunkban Révay fogalomelemzésének néhány példáját mutatjuk be. 102