Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)
Koncsos Ferenc: Kitartás a bizonytalanságban
igazi nagy filozófusok elméleteik különbözősége ellenére mindig a koreszmét közvetítik. A teljességre törekvő filozófiatörténet szemléletében ezért a problématörténeti és szellemtörténeti látásmódnak egységben kell lennie. Gróf Révay József szerint a filozófia és a filozófiatörténet kölcsönösen kiegészítik egymást. „A filozófiatörténet kifejezetten, vagy hallgatólagosan, de bizonyos fokig mindig filozófia is egyúttal; ... a filozófiatörténetnek mindenkor, mint a szisztematikus elemek lelőhelyének is sajátos jelentősége van. A rendszer pedig mindig egyúttal értelmező kategóriája is a históriának. A históriai szemlélődés bizonyos szisztematikus jellegű, apriori elemeket nem nélkülözhet." 1 0 A filozófiai kutatásban a metodológiai és historikus szempontok egyaránt fontos szerepet játszanak. A módszer teszi lehetővé, hogy a filozófus valamely filozófiai spekuláció mögött rejlő probléma mélyére hatoljon, azt a maga egységében jelenítse meg. A historikus szempont pedig úgy tekinthető, mint valamely filozófia „tanúként való idézése" a szisztematikus mondanivaló érdekében. A szisztematikus gondolkodás, mint metodikus és historikus aspektusok egysége lehetővé teszi, hogy a filozófia felülemelkedjék a pszichologizmuson, relativizmuson és destruktivizmuson. Prohászkával ellentétben Révay az elbizonytalanító tudományt sem elméletileg, sem gyakorlati szempontból nem tartja elfogadhatatlannak. Amint írja, a tudománynak „a saját elveit és törvényszerűségeit kell követnie; még akkor is, »kell«, ha gyakorlati szempontból káros. Hogyha összeütközésbe kerül a gyakorlati érdekekkel, annál rosszabb az utóbbiakra nézve." 1 1 A Prohászka által követelt bizonyosság nyújtása nem más, mint a katedrafilozófia, amely a filozófia lényegével ellentétben nem tartózkodás, csodálkozás, bizonytalanság, kétely, hanem éppen ellenkezőleg „nagyképűség, minden friss szellemi sarj adás letörése, látszólagos »biztos talaj« nyújtása a következő diplomás generációnak. A társadalom bürokratizálása, biztosítása: frissesség, szellem, élet, szépség, ellen. Nem »diagógé«, de »banausia«." 1 2 A problémagondolkodás azonban gyakorlati szempontból is pozitív jelentőségű, mert zavaros korokban éppen az által, hogy kategória-elemzéseivel feltárja az elavult külsődleges tartalmakat, megtisztítja a rárakódott „salaktól", képes elválasztani a látszatot a lényegtől, a divatot az időtlentől. 101
