Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1997. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
Loboczky János: Gadamer és a hermeneutikai hagyomány megújítása
erőtérbe kell „összegyűjteni", hogy egyáltalán élvezhessük a zenei folyamatot. Másfelől a képzőművészeti alkotások sem csak a teret formálják, mindig valamilyen időbeli folyamat egy pillanatát rögzítik. A befogadás pedig itt is hosszabb-rövidebb időtartamot vesz igénybe: gondoljunk egy műemlék „bejárására". Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a műalkotások értelmezése, „feldolgozása" során művészi érzékenység és egyfajta „tanultság" egymásba fonódó működéséről beszélhetünk. Az utóbb említett kifejezéshez kapcsolódva vesszük most szemügyre a gadameri hermeneutikának egy ritkábban elemzett, de aktuális vonatkozásokat rejtő kategóriáját, a „képzés"-1 1 4 (Bildung). Ezt a sokrétű fogalmat a humanista vezérfogalmak címszó alatt, a sensus communis-szal, az ítélőerővel és az ízléssel szoros összefüggésben világítja meg. Gadamer Herder meghatározásából indul ki: „képzés révén felemelkedni a humanitásig". 1 5 A felvilágosodás korából származó „képzés" szó a „természeti képződmény" régebbi fogalmát szorította háttérbe. A németben mindkét esetben a Bildung kifejezés szerepel, pontosabban az utóbbi esetben a „ natürlichen Bildung" jelzős szerkezet. A képzés itt — szoros összefüggésben a kultúra fogalmával „azt a sajátos módot jelenti, ahogyan az ember a maga természetes adottságait és képességeit kiképzi". 1 6 A szó etimológiájának a teljes nyomon kísérése nélkül még azt emelném ki, hogy Gadamer számára érzékelhetően Humboldt meghatározása a leginkább mérvadó, akinél a képzés már nem egyszerűen a képességek vagy tehetségek kiképzését jelenti: „de amikor mi a mi nyelvünkön képzést mondunk, akkor valami magasabbra és ugyanakkor belsőre gondolunk, tudniillik arra az érzékre, mely a teljes szellemi és erkölcsi törekvés ismeretéből és érzéséből árad ki harmonikusan az érzésmódra és a jellemre." 1 Gadamer azt is kiemeli, hogy a képzés szóban a kép is benne rejlik, a kép pedig egyszerre jelent képmást és mintaképet ( Nachbild és Vorbild). Ugyanakkor a képzés esetében nem puszta minta-kövQtésről van szó. Gadamer a képzés folytonosságát hangsúlyozza: „a képzés eredményét nem a technikai célkitűzés módjára állítjuk elő, hanem a formálás és a képzés belső folyamatából ered, s ezért állandó továbbképzés marad." L A „létre tekintettel lévő" gondolkodást jól szemlélteti itt az, hogy a képzést a görög phüziszhez hasonlítja: „A képzés, csakúgy, mint a természet, nem ismer önmagán kívül lévő 21
