Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1997. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
Thiel Katalin: A „lakozás" lényegéről (Reflexiók Heidegger néhány kései írásához)
filozófiára és „a már ottlévőre", a „jelenlevő jelenlevőségére", azaz az emberre egyaránt vonatkozik. A „tisztás" feladat elé állít bennünket, felszólít azáltal, hogy megmutatkozik. „A filozófia vége s a gondolkodás feladata" című 1966-os írásában érzékletesen finom nyelvi eszközökkel írja körül e már-már misztikusnak nevezhető többrétegű fogalmat. 1 6 „A lét-tisztása", „a nyílt", „a szabad nyílt", „a fény előfeltétele", mely szabad „világosság" és „sötétség", de „a hangzás" és „annak elhalása" valamint minden „jelen-" és „távollévő" számára. A távollévő számára is, „hiszen a távollévő mint olyan sem lehetséges másképpen, mint a tisztás szabadjában jelenlévő". 1 7 Mit jelent a tisztás szabadjában jelen lenni? S mit kell értenünk a „távollévő" fogalmán? Az első kérdés értelme világosabbá válik, ha figyelembe vesszük, hogy Heidegger szerint „az ember létezik (west), hogy ő a „jelenvaló " (Da"), azaz az ember nem más, mint ,,a lét világló tisztása. " 1 8 A „tisztás" fogalma tehát az emberi jelenlét nélkül értelmezhetetlen fogalom. Az ember létezésével nyitja meg a teret azáltal, hogy a „lét világló tisztásában" áll. Ez az ember sajátos létmódja, „ek-szisztenciája", s ezért megszólított. A lét szólítja meg. E megszólítottság a nyelvben válik nyilvánvalóvá - „hagyjuk hogy mondjon nekünk valamit" -, ezért nevezi Heidegger a nyelvet hajléknak, a lét házának. Az ember tehát a nyelv segítségével keresi „lakozása" lényegét. Mint írja: „Csak ebből a lakozásból következően „bír" hajlékként a nyelvvel, mely létezésének megőrzi az eksztatikust." 1 9 Ez a művészi megszólalás értelme. Ezért mondja Heidegger Hölderlin nyomán, hogy „költőien lakozik az ember". Azaz nem szabadna másképp megszólalnia, „lakoznia", csak poetikusan. A valóság mégis az, hogy a lakozás összeférhetetlennek látszik a költőivel. „Lakozásunkat a lakáshiány nehezíti meg"" 0 - írja meghökkentő egyszerűséggel. A második kérdés a „távollévő" fogalmára kérdez rá. Ez a fogalom Heidegger írásában kettős jelentésű. Egyrészt utal horizontális értelemben a térbeli távolságra, másrészt utal vertikálisan az alétheiatól való távolságra is, az inautentikus létezésre, az „akárki" színvonalán gondozó-gondoskodó átlagos létmódra. Ugyanakkor e megfogalmazásában az is benne rejlik, hogy „a távollévő" „mint a tisztás szabadjában jelenlévő" léte lehetőség szerinti lét. Azaz minden ember számára esedékes az autentikus lét lehetősége anélkül, 34
