Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1997. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
Thiel Katalin: A „lakozás" lényegéről (Reflexiók Heidegger néhány kései írásához)
hogy a jelenvaló lét életszerűségét feladná. Adott a lehetőség, hogy életét művé formálja (költői lakozás). Kierkegaard ezt így mondja A szorongás fogalma című művében: „... csak akit a lehetőség nevel, az fejlődhet a végtelenségig. A lehetőség ezért az összes kategóriák közül a legsúlyosabb."" Vagyis aki szókrateszi értelemben a végességét magára vállalva a végtelenség tudatával éli életét, azt a lehetőség neveli, az nem vész el a végességben, a közvetlen érzékiben. Az ilyen ember - Kierkegaard szerint egészen másképpen értelmezi a valóságot. Lám, már Kierkegaard-nál felbukkan a lét-megértésbeli-létezés igénye, azaz egy későbbi hermeneutika lehetősége. A lét-megértésbeli-létezésben ott van tehát az autenticitásra való felszólítás is, ami nem más, mint - Heideggert idézve - „a nyíltba való beletartózkodás" lehetősége. „A nyíltba való beletartózkodást" ugyanakkor - Parmenidész nyomán - kell hogy jellemezze az „elnem-rejtettbe", az alétheiába vetett bizalom képessége/" Az „alétheia" és a „tisztás" kapcsolata kézenfekvőnek látszik. A tisztás vertikális értelemben távlat, az a „hely", ahonnan „a lényeg láthatóvá válhat". Az alétheia pedig az „el-nem-rejtettség", a „jelenlévőség tisztásaként elgondolva". 3 Mit jelent valójában „az alétheia" fogalma? Heidegger a következőképpen ír róla: „Semmiképpen sem pusztán az igazság. Jól lekerekítettnek hívják, melyen kezdet és vég mindenütt ugyanaz." Olyan dolog, amelyet a gondolkodó-szemlélődő embernek meg kell tapasztalnia. Ezen alapul a „lehetséges látszás", az út, amelyen a „jelenlét jelen van". Heidegger tehát összekapcsolja „a tisztás" és az „ alétheia" fogalmát, egyiket a másikban, a másik által értelmezi. E két fogalmat tulajdonképpen hozzákapcsolja a lét fogalmához. A „tisztás" is, az „alétheia" is definiálatlan és defíniálhatatlan fogalmak. A létező (jelenlévő) jelenlétével arra van kényszerítve, hogy előhozza magát a rejtőzködésből (phüsis). Azaz rendelkezik „tf lét igazságában való eksztatikus benneállás alapvonásával" 2 4 A lét fogalmát persze mint tudjuk nem világalapként és nem Istenként gondolja el, hanem úgy, ahogyan „ami" van. „A lét Az maga („van"). (Es „ist" Es selbst.) (...) A lét lényegileg távolabbi az összes létezőnél, és mégis minden létezőnél közelebb van az emberhez, legyen az a létező akár egy sziklaszirt, egy állat, egy műalkotás, egy gép, legyen angyal vagy akár 35
