Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1997. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Thiel Katalin: A „lakozás" lényegéről (Reflexiók Heidegger néhány kései írásához)

„fakticitás hermeneutikájára" alapozva bírálja Husserlt. A teljesen radikális öneszmélés husserli útja, az ún. „transzcendentális redukció" ugyanis a tudomány objektivitásán keresztül viszonyul az életvilághoz. Husserl eidetikus fenomenológiája óhatatlanul egy „tiszta cogito" típusú ontológiai bázist feltételez, szemben Heidegger Dasein fogalmával, mely a fenomenológiai kérdésfeltevés lételméleti alapjaként lényegét tekintve megalapozhatatlan és levezethetetlen. Gadamer szóvá teszi, hogy Heidegger a Lét és időben még nem hagyta el teljesen a transzcendentális reflexióproblematika területét, de ugyanakkor azt is elismeri, hogy a Lét és idő tagadhatatlanul „az életből való megértés" szándékával íródott. „A fundamentálontológia eszméje, a jelenvaló létre való alapozása, melynek a lét áll érdeklődése középpontjában, s ennek a jelen-való-létnek az analitikája először valóban csak új kérdésdimenziónak látszott a transzcendentális fenomenológián belül." - írja Gadamer." E megértés ontológiai bázisa Gadamer szerint is a jelenvaló lét (Dasein) megalapozatlan és levezethetetlen faktuma. 2. E rövid bevezetőben természetesen nem az idézett filozófusok egymáshoz való viszonyát szerettem volna vázolni, - hiszen ez szétfeszítené e dolgozat kereteit - hanem csupán jelezni kívántam, hogy az életproblémák óhatatlanul hermeneutikai kihívásokat implikálnak, s a megértés igénye az egzisztálás természetes velejárója. Az így adódó lét-megértés eleve homályos és természeténél fogva „körkörös" szerkezetű, azaz logikai körforgás jellemzi, hiszen az ember nem világon kívüli szubjektum, akihez ráadásként járul a világ, hanem világba-vetettsége okán előzetes lét-megértést projektál, azaz „létében valahogyan megérti magát". Ez persze bizonytalannak, homályosnak, esetlegesnek tűnik, de ez a „próbálkozás" Heidegger szerint már Diltheynél sem más, „mint az elementáris nyugtalanság, amely egyetlen célra irányul, hogy az „életet", filozófiailag megértse, s e megértés hermeneutikai fundamentumát „magából az életből" biztosítsa. Mindez Diltheynél a „pszichológiában" összegződik, amelynek az „életet" a maga történeti fejlődés- és hatásösszefüggé30