Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Loboczky János: A műalkotás lét-értelme Heidegger művészetfilozófiájában
heideggeri "hívószava" a Lichtung ("világlás", "megvilágítódás", "fénytisztítás"). Ez nem valamiféle értelmező külső beavatkozás, hanem inkább tisztázó kiindulás. Egyfelől a létező mint egész közepette jelen van egy nyitott hely, másfelől viszont ez a nyílt közép övezi az összes létezőt. Azt is mondhatnánk, hogy ez a "megvilágító közép" önmagát keríti körül. A mindent megvilágító fény és az értelmi tisztázódás szoros összefüggése egyébként a görög filozófiának éppúgy fontos problémája, mint a keresztény teológiában az isteni kinyilatkoztatás megvilágosító erejének a hangsúlyozása. Sőt utalhatunk József Attilára is, aki az ihlet fénykörének hatásáról íija: "ha belépünk az ihlet rögzítette valóságba, úgy a valóság kívül rekedt elemei elvesztik létüket". 2 5 A létező Heidegger értelmezésében ennek a világiásnak köszönhetően adott, ennek megfelelően lehet el-nem-rejtett, de elrejtett is csak a megvilágított mozgásterében lehet. Az elrejtéshez tartozik, hogy kettős jelleggel hat. A létezők egyrészt visszavonulnak előlünk az elrejtettségbe, másrészt a megvilágítódás önmagában is elrejtés: "A létező a másik elé tolul, az egyik elleplezi a másikat". 26 Heidegger élesen elveti azt a felfogást, amely a létező igazságát a biztos ismeretben látja: "a világlás, sohasem egy merev színpad állandóan felhúzott függönnyel, amelyen a létező színjátéka folyik. Ellenkezőleg: a világlás e kettős elrejtésként történik. A létező elnem-rejtettsége sohasem pusztán kéznéllévő állapot, hanem esemény (kiemelés tőlem - L. J.)". 2 7 Az igazság lényege ősvita, a nyitott közép kiharcolása, világlás és elrejtés vitája. Ebbe lép be a világ és a föld vitája, e két utóbbi egymásra vonatkozása az igazság megtörténésén alapul. A műalkotás nem más ebben az összefüggésben mint az igazság megtörténésének egyik módja. Van Gogh festménye nem valami kéznéllevőt másolt le, hanem a lábbeli eszközléte vált nyilvánvalóvá, így az el-nem-rejtettségbe jutott. Ehhez kapcsolódik a szép mint a "fény felragyogása" a művön: "A szépség annak módja, ahogy az igazság el-nem-rejtettségként jelen van." 2 8 A mű műlétének teljes körű megvilágításához Heidegger a mű alkotott-létét is tekintetbe veszi. Ezáltal azonban az igazságra vonatkozó kérdés tér vissza, mivel az alkotás lényegét az igazság lényegéhez való vonatkozásából határozza meg. Az említett mozzanat végül is a "Mennyiben létezik a művészetV kérdését vonja maga után. 91
