Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)

rő hangsúllyal vél felfedezni, mint Hegelnél) és a "pillanat" mint valami meghatározhatatlan már előkészített azzal, hogy az "egy" (eV ) és a "sok" (noXXá ) relációjában a keletkezés csak "idő"-ben képzelhető el, s ez az időbeliség - az absztrakció szintjén - felveti a "pillanat" problémáját, mert a pillanatnyi (vagy hirtelen - 8^ai(pvr|c;) - ahogy ő fogalmaz - "valami olyasmit jelent, hogy ebből csap át egyik állapot a másikba. Mert nem a nyugvásból - amikor még nyugszik de nem is a mozgásból - amikor még mozog - csap át az ellenkezőjébe, hanem a pillanatnyi, ez a különös valami, foglal helyet a mozgás és nyugalom között - minden időtartamon kívül —, és ebbe és ebből csap át a mozgó, mikor nyugvásba megy át, és a nyugvó, mikor mozgásba megy át."

6

0 (kiem. - Gy. Z.) De mi is ez a pillanat? Kierkegaard szerint Platón ezt az "idő atomjaként" fogja fel, s ugyanezt akár a Szt. Ágoston-féle értelmezésről is elmondhatná. Ágoston ezt egy sajátos - nevezzük úgy - idő-redukció révén éri el, egy felosztás által, mégpedig az idődimenziók metramának kérdésén keresztül (kiindulva az év felosztásából, a hónap napokra, órákra, percekre stb. felosztásán át az utolsó, tovább nem osztható axofioc; jellegű egységig): "Maga az óra is eliramló részekben folyik. A belőle elszállt immár múlt idő lett és jövő idő a még hátralevő. Ha tehát kiragadjuk az időből a részletekre, még a pillanat parányi részeire sem oszthatót, csupán az nevezhető jelennek. Ez azonban olyan sebesen surran át a jövőből a múltba, hogy időbeli kiterjedése nincsen. Ha ugyanis volna kiterjedése, már feloszthatnánk múltra és jövőre."

6

1 Quid est enim tempus? A fenti mondatból is sugallt kérdés ugyanis itt elsősorban az idő-dimenziókon keresztül következik, mégpedig annak belátásával, hogy a praeteritum tempus és a futurum tempus nem fogható meg másképp (hisz önmagában egyik sincs), csak a praesens tempus által.("Ámde miképpen van ez a két idő, ha a múlt már nincsen és a jövő még nincsen?"

6

2) Majd hozzáteszi: „sem múlt, sem jövő nincsen".

6

3 A múlt és jövő az ezt ugyancsak értelmező Schelling szerint is csak az "elmondás" ill. a "jóslás" segítségével válik egyáltalán relevánssá

6

4 (s hozzátehetnénk, csak azokban), amelyben implicite benne van az is, hogy a jelen ebből a szempontból a döntő tényező. Ebben a kérdésben Ágoston véleménye sem tér el, ami kiderül az idő-dimenziók körülírásából: „talán úgy is mondhatnánk, hogy három idő van: jelen a múltról, jelen a jelenről, és jelen a jövőről"

6

5. Az idő mibenlétére irányuló kérdéssel összefüggés64