Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)
ben vetődik fel a következő fontos probléma: hol fogható meg egyáltalán a "levés"-ben lévő "létező"? (Ha sem a múlt, sem a jövő nem létezik.) Ami marad, az csak a "jelen"-ben lehet megragadható. S ha Szt. Ágoston egy idő-redukció által eljut a pillanatig, Platón a "levés" kapcsán találja meg azt, amellyel - állítja Kierkegaard - nem is tud mit kezdeni. A "pillanat", az a "csodás", "különös" (áWcov) valami, amely a "mozgás" és "nyugalom" között fekszik, anélkül, hogy akár egyikhez, akár a másikhoz tartozna. A "pillanat" tehát egy TO (írj ov , vagy legalábbis annak látszik. A "pillanat" ugyanis az a momentum az "idő"-ben, ami a "pont" a térben - röviden: aiojioc; jellegű, s ez a legtöbb, ami róla egyáltalán elmondható. Kierkegaard véleménye szerint Platón azért sem tud mit kezdeni a "pillanat"-tal, mert a görögöknek ha "volt egyáltalán valamilyen meghatározásuk az időbeliség vonatkozásában, úgy az a múltbeliség" 6 6, s a rá való vonatkoztatásuk is az "emlékezés" (dvccr|vr|öi<;), amelybe a kiterjedés nélküli és ezért megfoghatatlan "pillanat" nem fér bele. Kierkegaard mindezt szembeállítja az ismétléssel, s vele összefüggésben az emlékezést a következőképpen fogalmazza meg: "Amikor a görögök azt mondták, hogy minden megismerés emlékezés, úgy ez azt jelentette: az egész létezés, mely itt van, jelen volt; ám ha azt mondjuk, az élet ismétlés, akkor ez azt jelenti, hogy a létezés, mely itt volt, létezni kezd. Ha az emlékezés és az ismétlés kategóriáját nem birtokoljuk, úgy egy üres tartalomnélküli lármába fullad bele az egész élet. Az emlékezés pogány életszemlélet, az ismétlés modern: az ismétlés a metafizika érdeke, és egyidejűleg az az érdek, ahol a metafizika csődöt mond; az ismétlés az etikai szemlélet jelszava, és minden dogmatikus probléma conditio sine qua rccw-ja." 6 7 Ebben a kérdésben - állítja Kierkegaard - a görög és a hegeli felfogás formailag nem különbözik, s nem véletlen, hogy a megismerés folyamata az utóbbinál ugyancsak az "emlékezés" lesz (ami persze döntően más tartalommal bír, mint a görög értelme), ám Kierkegaard szerint abban megegyezik, hogy - mint arról már volt is szó - egyik sem tud mit kezdeni az idővel. Hegelnél a "szellem szellemmé" válásának a folyamata egy történés formájában prezentálódik, s levésének egyik oldala a "történelem", az "időben külsővé váló szellem" 6 8, újjászületése "önmaga emlékezetében", "emlékezésében" történik, mely így episztemológiai jellegén túl a "levés"-t is reprezentálja, mely önmagában, a maga "emlékezésében" (Er-innerung) 6 9 való 65
