Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)
azt a felfogást, mellyel ő valami újat akar alkotni az egzisztencia szemszögéből nézve. A problémát Friedländer nyomán két antinómia felállításával lehetne karakterizálni, melynek lényege: 1. Az "egy" és a "minden" antinomikus viszonya, melyet majd egy szintézis követ, ill. a "sok" és az "egy" antinómiája, melynek két szélső tétele a következő: a, a "sok" az "egy"-gyel összekötött; ß, a "sok" és az "egy" egymástól elválasztott 5 4. A kérdés mármost az, hogy ha az egy (ev ) nem lehet nyugalomban (amely következtetésre az "egy" változatlanságáról szóló eleai koncepciót tagadva jut el), a "nyugalom"-ból a "mozgás"ba való átmenet kü/.ben változik-e az "egy"? Másrészt pedig ha változik. mivé alakul, mi\é lesz? Lehet-e az "egy" idősebb, fiatalabb vagy egykorú bármivel? 5 5 S ez a kérdés itt azt mutatja, hogy az "átmenet" problémája időbeli összefüggéseket is felvet, amire alapozva azt állítja Kierkegaard, hogy Platón - mivel ezt belátta és foglalkozott is vele - kénytelen volt belátni az átmenet problematikus mivoltát is. 5 6 Ezzel szemben a hegeli "átmenet" kapcsán - jegyzi meg Kierkegaard - semmiféle közelebbi magyarázatot nem kapunk annak eredetére nézve, s ez szerinte nem véletlen, hiszen az tisztán a fogalmi mozgások színterére korlátozódik, s mindenféle külön érvényesség nélkül állítja annak lehetőségét azzal, hogy egyszerűen viszszautal Arisztotelészre. 5 7 Éppen ezért nem véletlen, hogy számára az "idő" problémája - Platónnal szemben - nem vetődik fel, pontosabban: nem itt vetődik fel, ahogy azt látni fogjuk. Ha viszont az "egy" és a "sok" (7to?tA-á ) viszonyrendszerét nézzük, akkor rögtön szembekerülünk az átmenetnek azzal a nehézségével, melyet nem pusztán az időbeliség, hanem sokkal inkább egy időben létező, ám időnkívüli momentum okoz. Ez a probléma Platónnál akként merül fel, hogy ha az időben való létezésről beszélünk, akkor az "idő" szabályainak az abban lévőre is érvényesnek kell lenniük, ahogy ő fogalmaz: "vagy nem lesz-e minden, ha egyszer időben van, szükségképpen folyton idősebb is önmagánál?" 5 8 Az egész "levés" ill. "keletkezés" problematika előkerülése abból a kérdésből származik (s ez implikálja az "időbeliség" kérdését is), hogy az "egy" részesül-e a létből, s ha igen (az "egy" "van" 5 9), lehetséges-e mindez úgy, hogy közben esetleg az "időbeliség" kérdését figyelmen kívül hagynánk? Ezeknek a további taglalása viszont elhanyagolható, hiszen mindebből már látszik, hogy a Kierkegaard számára oly lényeges "átmenet" (amit ő Platónnál elté63
