Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)

részletekre - Kierkegaard ezt azzal igyekszik cáfolni, hogy a történeti is egy "levés" által történt meg, a "levés" pedig valaminek a megváltozása (átmenet a nem-jelenvaló létből a jelenvaló létbe); a "szükségszerű" viszont az, ami nem változik, hisz attribútuma éppen abban található, hogy "folyvást és ugyanazon a módon viszonyul önmagához", ő maga a megváltoztathatatlanság, a szükségszerű úgy is nv ndhatnánk - az örök konstans

2

9. Ebben az értelemben tehát igaz és jogos az a lakonikus megállapítás, hogy a "történeti a levés" , mely azonban az egzisztencia tekintetében egy megkettőzőriest hordoz: a bűnössé levést és a kereszténnyé levést, mely utóbbi éppen az előbbi megszüntetett állapotán keresztül ragadható meg, amelyet jól fejez ki a kierkegaard-i fogalmi rendszerben a bűn-bánat. A történetit vizsgálva így tehát világos, hogy Kierkegaard-nál az csak a "levés" oldaláról értékelhető; hisz maga a történeti "egyszer lett"~értelmezése is így lesz csak releváns, ha ezt a tényt figyelembe véve, azt a "szabadság" oldaláról definiáljuk. Kierkegaard a történeti szemléletével kapcsolatban ezért így fogalmaz: "így tehát világos, hogy a történetihez szükséges érzéknek a történetihez kell alkalmazkodnia, s rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy a saját bizonyosságából a bizonytalanságot kiküszöbölje, mely a levés bizonytalanságának felel meg, s mely bizonytalanságot a következő kettősség jellemzi: a nem-létező semmissége és a megsemmisített lehetőség (elet Ikke-Vaerendes Intehed, og den til intetgj orte Mulighed), mely egyidejűleg minden más lehetőség megszűnését is jelenti."

3

1 S éppen a lehetőségek megszüntetéséről van szó az "első ember" tettében is, ahogy azok felvetődéséről - s ez már a későbbi egzisztenciákra nézve is érvényes — a szorongásban. A "szorongás" a "választás" kategóriáján keresztül a "szabadság" és "tudás" lehetőségét veti fel, az "első ember" arról, hogy ez a "bűn" megvalósulását hozza magával nem tud, és nem is tudhat. S így kapcsolódik össze Kierkegaard-nál a két történeti szemlélet egymással, s egyben - közvetve - az "idő" kérdésével. Ezért mondhatja Kierkegaard általános érvénnyel azt, hogy ez az állapot a "szellem álmodása". Ezek a gondolatok különös módon összecsengnek Schellingnek a szabadság lényegéről írott értekezésében (Philosophische Untersuchungen über das Wesen der menschlichen Freiheit) a "rossz" alapját firtató kérdéseivel is, ugyanis nála a "sötét princípium" csak akkor minősülhet, csak akkor értékelődhet, ha vele szemben feltűnik a "fény" mint reális alternatíva, amit jól mutat az is, hogy bár az állatokban a "sötét" működik, 57