Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)

metafizikai rendszerek "rossz lelkiismerete". A görög filozófiától kezdve számos időkoncepció született, amelyeket áttekintve a filozófia egy sajátos színfoltja jelenik meg előttünk egészen a XX. század tagadhatatlanul legnagyobb gondolkodójáig, Martin Heideggerig. Ezekben a felfogásokban és magyarázatokban sok közös vonás található, s ezért nem véletlen, hogy Sörén Kierkegaard idő értelmezésében szinte mindegyikre hivatkozik is. De mi az igazán eltérő, a novum nála, amely bizonyos mértékben megkülönbözteti az addigiaktól? Ez nem más, mint az egzisztencia problematika összekapcsolása az idővel, amely megelőlegezi a lét összekötését a temporalitás kérdésével majd a Lét és időben. Kierkegaard számára az egzisztencia időbeli létezésre ítéltetett, ám ugyanakkor megvan az a lehetősége, hogy ebből a keretből kilépve kapcsolatba lépjen az időn-kívülivel, az örökkévalóval; ezt a lehetőséget nyújtja számára a pillanat. Ugyanakkor ez az idő értelmezés szorosan összefügg az ún. egzisztenciái-kategóriákkal, amelyeket jórészt ő honosít meg a filozófiában, s ezzel - nolens volens előkészíti az utat a XX. századot meghatározó egzisztencialista irányzatok előtt, amelyek szinte kivétel nélkül előképüket is látják benne. Ezek az egzisztenciái-fogalmak, amelyek az egzisztencia pozícióját határozzák meg a léthez, a létezéshez, egyben ki is jelölik az irányt, amit az idő vonatkozásában megtehet. A szorongás, a bűn például mind-mind az időbeliséghez kapcsolódó terület, sőt - s ebben új Kierkegaard meglátása igazán - attól elszakítva nem is értelmezhető. Ezért az egzisztencia, ha saját helyzetét pontosan ki akarja jelölni, csak önnön időbeliségéből indulhat ki; az idő így válik tehát a léthez közelítő létező számára meghatározó tényezővé. Mindebből világosan látható, hogy Kierkegaard az egyes egzisztenciához kötött időértelmezést nyújt, ami éppen ebből a jellegéből adódóan lesz döntően más, mint a korábbi értelmezések. Az egzisztencia problematikája ugyanis egyet jelent az időbeliség problematikájával, mely gondolat súlyát a XX. századra gondolva nem lehet eléggé kiemelni. Éppen ezért azonban azt is meg kell jegyezni, hogy pusztán ezekből a filozófiatörténeti előzményekből ez az időfelfogás teljes egészében nem is értelmezhető, éppen az ahhoz szorosan kapcsolódó egzisztenciál-kategóriák miatt, amelyek azt is megmutatják, hogy itt nem egy spekulatív eszmefuttatással állunk szemben, hanem egy olyannal, mely a racionális konstrukció ellenpontját az egzisztenciában találta meg.

1 48