Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)

Mindezekre tekintettel az alábbi értekezés ezért egyrészt a megelőző felfogásokat döntően a kierkegaard-i koncepció tükrében tárgyalja, másrészt kitér olyan problémák taglalására (pillanat, ismétlés, bűn stb.), amelyek ennek a felfogásnak az egzisztenciára alapozott specifikumát jelentik. I. A "bűnös egzisztencia " Az "idő" problémája kapcsán tehát néhány dolgot megelőlegezésképpen feltétlenül meg kell említenünk a kierkegaard-i elképzelés tárgyalása előtt, mégpedig először a kanti időértelmezés kapcsán. A kettő ugyanis közvetlen kapcsolatban áll egymással, ahogy a "ráció" és a "hit" problematikája is egybekapcsolódik, bár ahogy E. Rudolf megjegyzi: Kierkegaard és Kant között a fő különbség az, hogy míg az előbbinél a "hit" az "értelem" elvesztésével, addig az utóbbinál annak feladásával jár együtt.

2 Összefoglalva tehát: Kantnál az idő (és a tér) "a priori Erkenntnisquelle", s mint ilyennek határai vannak, azaz csak a phaenomenon világára nézve érvényesek. Ezért ő az időt: 1. a szubjektumhoz köti (az nem fogalom, hanem "reine Form der sinnlichen Anschauung", az "érzéki szemlélet tiszta formája"), mely így a szubjektum affekciójaként adott; 2. másrészről objektív érvényességét ("empirikus realitás") csak a jelenségekre nézve ismeri el, azaz az időnek csak empirikus realitása van, transzcendentális realitása (s ez döntő momentum a kierkegaard-i gondolatmenetre nézve is) nincs

3; 3. valamint az időt elválasztja a tapasztalattól (mely az előbbiekből is adódik), s mint a priori meglevőt szemléli. Mindebből az következik, hogy az "idő" az "érzéki szemlélettől" elvonatkoztatva "semmi". Kierkegaard idő-értelmezésében ez hasonlóképpen fogalmazódik meg, amikor világosan kimondja, hogy az "idő" legteljesebb mértékben a szubjektumhoz kötött, ám ő tovább megy, s rákérdez arra: miért kötődik voltaképp az "idő" az egyes szubjektumhoz, az egzisztenciához? És egyáltalán - miként Augustinus - ő is felteszi a kérdést: hogyan keletkezett az idő? A lehetséges alternatívák megközelítésének a módja azonban - ahogy arra már utaltunk - döntően más, akár az ágostoni, akár a kanti kérdésfelvetéshez képest nézzük, hiszen minderre nem az absztrakció, hanem az egyedi létező vonalán, az egyes adott létező aspektusából nézve próbál választ keresni. így 49