Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Kassa Gabriella: A tragédia halála

nészek mesterségének összehasonlítása volt a döntő. Természetesen ez az álláspont önmagában nem állja meg a helyét. Biztosat azonban nem tudunk. Meg kell említeni azt a történelmi tényt is, hogy a napóleoni háborúk, a francia forradalom kiszolgáltatták a hétköznapi embert a történelemnek, aki védtelenné vált ezzel szemben. A kartéziánus és newtoni racionalizmus felszabadította a gondolkodást az addig megszokott korlátai alól. Rousseau öröksége mérhetetlen szabadságot jelentett eleinte. És ez az érzés megmaradni látszott akkor is, amikor a társadalmi változások egyébként nem ezt tükrözték, a reakciós erők visszaállították hatalmukat. Ez a tapasztalat aztán másfajta formákban kereste meg kifejezési formáit, ahol érvényesülhet a nevelés jótékony hatása, ahol a bűnös az utolsó pillanatban megbánja tetteit és nem büntetést, hanem megváltást érdemel. Ez már nem az a tragikus alak, aki a görög színpadon megjelenik. A tragédia eredeti normái szerinti megjelenéséről nem lehet szó. A modern dráma A modern dráma tárgyalásánál figyelembe kell venni azt a két árulkodó tényt, hogy a klasszikus és a shakespeare-i, racine-i hagyomány számára nemcsak a próza terjedése, hanem az opera megjelenése is kihívást jelentett, és azt, hogy lehetetlen az arisztotelészi kategóriák alkalmazása, és hogy nem utolsósorban végérvényesen elvált egymástól a dráma és a színház. A történés nem válhat szimbólummá, legfeljebb ha allegória lesz, így aztán megjelenése sem képvisel művészi értéket. Már regény, novella vagy költemény formájában írnak meg olyan témákat, amelyek magva még drámai (elég csak Milan Kundéra: A regény művészete c. írására gondolni). A modern intellektuális kultúra nem tud egy mai konfliktust mindenki számára érthetővé tenni a szimbolikus cselekmények által. Lehetne arra a nagyon általános statisztikai irányzatra hivatkozni, mely a szociológiai összefüggések törvényszerűségeit számokban kifejezett összefüggésre próbálja visszavezetni. A minőségi változások mennyiségiekre történő visszavezetése ez. A szimbólumból definíció és analízis lesz. Teljesen különböző a kapcsolatrendszer az emberek között és a mögöttük levő háttérben. Shakespeare és Racine korában természetes módon csak egyfajta etika létezett, amely soha egy pillanatra sem vált problematikussá. Vannak természetesen, akik ellene cseleked149