Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Kassa Gabriella: A tragédia halála
nek, akik tudatosan szembehelyezik magukat azzal, de ennek ellenére érvényes marad. A modern drámában bizonytalanná válik, hogy mi történik a külső körülmények hatására, és mi jön belülről. A reneszánsz értelmezése az emberről és a világról azt eredményezte, hogy a dráma középpontjában cselekvő emberek állnak ugyan, de akikben nem válik külön a személyes indítéktól a drámai okság. Az egyéntől függetlenített következmények nem képesek valódi hatásként működni. Az elidegenedés problémája ez, az ember idegen erők működését hiszi sajátjának, míg személyes létét, vágyait, hajlamait nem is igyekszik megtalálni. A tevékenység nem személyes szükséglet, hanem csak az történés, amelyhez az egyéniség hozzárendelődhet. Éppen az emberi autonómia szorul korlátok közé a polgári társadalomban. A végső küzdelem, azáltal, hogy a külvilág olyan sokat meghódított az emberből, inkább belül történik. Ilyen értelemben figyelemre méltó Kierkegaard modern Antigoné feldolgozása is. Az antik tragikum visszfénye a modern tragikumban c. írásból kiderül, hogy egy valóban tragikus történet - Szophoklész Antigonéja - hogyan jelenne meg modern tragédiaként. Kierkegaard írásának tanúsága szerint a modern tragédia nem tudna együtt modern is és tragédia is lenni. 1 5 Többek között azért is, mert ami belül történik, az nem tud és nem akar szavakra találni. Inkább asszociatív erejük által és nem értelmük által lehetne a belső hangulatot kifejezni. Minél magányosabb az ember, annál impresszionistább kifejezőeszközökre van szüksége. Sőt a cselekmény is feleslegessé válik, amennyiben zavarja a lelki élet függetlenségét. Az élet szempontjából nézve annyira lelki lesz az egyéniség, hogy meg kell szűnnie a kettő között az igazi érintkezésnek. A tények lehetnek fontosak az egyéniség számára, de ennek bensővé válása által lehetősége van minden egyes tény elől elmenekülnie. Az új individualizmusnak egyrészt a külvilággal szembeni antinómiája jut kifejezésre, hogy ti. a tragédia megvilágításában értékelik az életet, vagyis annak átélése, hogy az élet nem, csak a halál hozhatja meg a felemelkedést. A régiek esetében ezt a hős nem így élte át. Az antinómia az egyes emberek között is láthatóvá válik. Sok esetben éppen az individualizmus lesz a probléma forrása: az egyéniség érvényesítése nem képzelhető el a másik egyéniségének csorbítása nélkül és viszont. Nincsen az új kornak mitológiája, mindent a karakterből kellett megoldani, ami azt jelenti, hogy a sors kizárólag belülről jön. A régi tragédiák esetében megvolt a centrum, amely köré minden szervező150
