Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Dunkel Norbert: A műalkotás közönsége - avagy a befogadás ontológiája

A műalkotás közönsége társasút, együttes szituáció - meghaladás. Mert a közönség a felvonás előtt a közönséges, bárhol fellelhető akárki; a műalkotás után, a közös történés tanújaként-társaként részeseiként ismerhetünk egymásra; a létbe vetett útitársra... A Létbe vetett útitárs úgyszólván mindenki: a Mitwelt kiterjeszthető a végtelenbe. Az ember Mitwelt-je az emberek világa, s csak gyanítjuk, hogy valaha a fűzisz teljessége lehetett. Maga az emberi tudat a természeti-természetesegészről való leválás tünete, "phaenomen". Az ember az ontológiai "amphibia" (kétéltű): derékig künn az ősmocsár vizéből, melyben létünk oka-eredete azonos, míg a víztükör felett ontológiai széjjel választottságunk ezer káprázata csalja meg a szemet. A kétnemű viselkedés jellemingadozása kérdőjeleket ír a gondolkodó homlokára. A héber hagyomány szerint a porból teremtett Ádám az emberiség gyökere (Ádámách = por, homokszemek, há'ádám = emberiség). A közös gyökérből (sóres) sarjadó emberiség (ha' addam) a szőlőtő (szóréqá) egységes biztonságát odahagyva a szőlőfürtök (' inöbé) részekre hasadó útját választotta. Mindenik szőlőszem az egyes egzisztencia. Mindez illúzió. A szőlőszemek nincsenek, maga a szőlőfürt van. A tudás fája a töredékessé repedezett tudattal büntetett bennünket. Az individuális tudat a fájdalmas egyénné-szakadás fájára feszítette az Embert, aki az egész sejtje csupán, akkor is, ha az individuum az individualitás oltárán imádja individuumát. A flirt, ami összefog, a comissura, a sziinafé, az ereszték, a varrat, nos, ez maga a művészet, ami a primaer értelemben használt vallással egyenértékű, nevezetesen: a partikuláregzisztenciák foglalata. A Mitseinban nem a csordaösztön munkál, vagy ha igen, nincs kitüntetettsége, amolyan mérőszámmal jellemezhető skaláris mennyiség, mert nincs iránya, vektora. Ez a vektor, az ember iránytűje a művészet. Az emberek a LET szőlőtőkéjének szőlőszemei, a "gyümölcshordozó szubsztanciának" termései, melyekben az eredet magja érlelődik - az ember számára földi perspektívából a Lét mint tautologikus van-ság jelenik meg. Summa summarum: "Te én vagy, s én te vagyok."

5 Maga a művészetben megjelenő kellem, élv az emberiség ősi étéből való kibukását jelenti; Hérakleitosz, 77. fragmentum: az élv, a kellem, a tetszés, az érzék, az érző lelkek egyéni születésbe fo'szakadása, aláhullása-esése. 119