Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Dunkel Norbert: A műalkotás közönsége - avagy a befogadás ontológiája

A MŰVÉSZET homeopathikus gyógyszere eredet-létfelejtett állapotunknak. Nem véletlen, hogy Apollón, a fény és gyógyítás istene vezeti a múzsákat. A műalkotás csak látszólag, s mintegy "kívülről" foglal bennünket egybe, a mű mindig is a létegységünk immanens bizonyítéka. Mi emberek szünemainész-ek vagyunk (= egy hajóra szálltunk),a Lét közös vállalkozásában vagyunk. S ez itt döntő mozzanat. Jóllehet, a mimézis, az átélés, a katharzis is közössé tesz bennünket. Az együttészlelés, együttérzés-együttszenvedés folytán. Azonos húron vagyunk más-más hangok. Valóban, a műalkotás ürügyén érintkező emberek a látszat szerint akkor és ott, a művei-műben kerülnek érintésbe-érintkezésbe egymással. A művészet szimbolikus tett, gesztus, a legnagyobb emberi cselekvés. Kezdetben a művészet szigorúan etikus is volt egyben, a jó s a kellem együtt járt a műalkotással, kettős értelemben. Legszebben az egyiptomi hieroglifek adják ezt tudtunkra: tudniillik, az élet s a kellem hieroglifái egymás megfordításai. Már mondottuk: akár az élet, a műalkotás is működik! így a gyönyör, kedv, kellem, szenv; a görög terpszís kifejezés inkább használhatóbb az aiszthézis kifejezés helyett, mert ez a (helyes) szó többet világít be a művészet természetéből, (terpnótész = gyönyör, kellem, öröm, terpszísz = vágykielégülés, megelégedés, a művészet kelleme-gyönyöre - vajon intellektusé is? Maga Terpszíkhóra, a tánc múzsája minden művészet kitüntetett illetékese, mert a táncból a leginkább kiolvasható az a gesztusrenászex, ami minden művészeti ágban ott honol. Az esztétika amúgy sem a szép tana. Már csak azért sem, mert a szép inkább törekvés, működés, egyfajta tenzor, transzformációstranszpozíciósjelenség, ugyanakkor maga a tenzió, feszülés, valahova mutatás (meghaladási kísérlet, érdekigazság-tartalom), s felületaktív tenzid is, minden emberit bírhat, témája bármi lehet, sok területet felölel (empátia, kifejezés, probléma-tudat, invenció), a katharzis felismerés is egyben! Az esztétika legalább annyi igénnyel tartozhatna az antropológiához, mint a filozófiához. Az embertől sterilen elválasztott, "intakt", éppen ezért hazug önállóságában vizsgált műalkotás-tudomány ma már kinőtte az intellektus igényeit. Az esztétika helyett legalább: esztétikai viszonyban levést kellene értenünk. Az esztétika a posztmodernben nem széptan, hanem "kontextuális mű120