Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Dunkel Norbert: A műalkotás közönsége - avagy a befogadás ontológiája

A világot a Másikkal e^ütt lakom. Az ember alapvető létmódja a "Mitsein" (Heidegger). A Másik tárgyi lehetetlensége engem is mint szubjektumot tételez. Mitsein, az in-der-Welt-sein"-ban". Ebben a szociális s ontológiai in-der-Welt-sein-ban a Másik nem konkrét, kontingens, arcnélküli: "das man". A das mAN (sic) az inautentikus existentia, a másik-mások úgy jelennek meg, mint: akárkik. A műalkotás mint közös, de legalább: mint közössé válható tudatforma, mint távolságcsökkentő gesztus emelheti ki azt a Másikat a "das mAN" izolációjából. Mondanunk sem kell, a művészet értelmét sokáig ez előbbi adta. A mássá levés igézetébe foglalni a műélvezőt. A mostani, létfelejtett állapotból kiemelni, transzcendentálni. Innen, a mássá levés igényéből fakad a műalkotás eszközjellege is: Zuhandensein-j a. Ezen okból a művészet telítve van társadalmi vonatkozásokkal, etikai, vallási, metafizikai, de tudományos tartalmi utalásokkal, a művészet a nagy integrátor - amíg az egész égisze alatt történik. A művészet ma lemond erről az egészlegességről, és arról is, hogy mássá tegyen bennünket. A kibernetikusán instruált társadalom egydimenziós embere, szűk egzisztenciális terében egyre inkább tömegemberré válik. A tudományos módszer féktelen kompetenciamámorában diadalra viszi a tudományt, ami mindent jobban tud az embernél. Az embernek nem marad hely, s a diadalmas tudomány(osság) győz az evolúció eddigi királyán, az emberen magán. De az is lehet, csupán a módszer győz a tudomány felett? Minekutána mi magunk mondunk le emberi arcunkról, vagy hagyjuk, hogy lemondassanak róla, nem marad hely a személyiségnek, eluralkodnak a funkcionális viszonyok. Individuum - hangyák lepik el a bolygónk. Az általános, generikus típusú ember jelenik meg korunkban. Jose Ortega y Gasset érdekes, s szerintünk felettébb találó definíciót ad a problémát illetően: ad 1. "A tömeg a sajátosan nem kvalifikált személyek összege (...) ad 2. "Tömeg az átlagember, aki nem más, mint a többiek, csupán egy általános típus ismétlése." Ennek legfőbb sajátsága az önmagába mélyedés képtelensége, hiánya. így az ember nemcsak valakivé lehet, hanem hiányában akárkivé is fakulhat. Az ember nagy, "antropológiai kalandja" épp az, hogy önnön választásaival elvben öndetermináló lény lehetne. A "das man" mint inautentikus egzisztencia természetszerűleg vonatkozik az ortegai tömegemberre, akinek nincs személyes intus-a, 115