Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Dunkel Norbert: A műalkotás közönsége - avagy a befogadás ontológiája

intimitása, azaz: belső, reá jellemző élményvilága, saját gondolatai, így az ilyen ember nem tud hova visszavonulni, mert nem képes a magába mélyedésre, ekképp a külvilág foglya. Nem diszponál világba-vetett önmaga fölött, nem képes felfüggeszteni a külvilág befolyását, primer ingerek, fogyasztásra, politikai állásfoglalásra irányuló manipulációk tárgya. S mint ilyen, a külvilág foglya, állati ember lesz, Max Scheler szavaira rímelve: az állatok is világban léteznek ugyan, de azért attól részben elzárva, a saját ösztöneikkel magukra szűkített külvilágban, az állati percepció és ösztön válaszok által határoltam Az embernél ez -a visszavonultság, saját-ság, maga-\evé$Q teszi őt magát autentikus személyiséggé. A műalkotás itt kapcsolódik a fentiekhez, mert az önmagába mélyedés igénye a műalkotás igénye is egyben. A filozófia igénye is egyben, egyáltalán, maga az intellektuális igény lehetősége... A saját gondolatinkban való elmélyedés, bent-levés, az intus teszi az embert autentikussá, önmagával azonossá. Ha az ember nem valaki, akkor — mentális értelemben - a társadalom foglya. Az érvényes szokások nem az egyéntől függnek, ő nem látja át, az egyén függ a szokásoktól. Ortega szerint: a Senki által létrehozott szokások uralma, az állandó változás sodoija az egyént, aki nem tud elszakadni a változástól, a külsőtől, a pszichológiai orientáció, a saját cél, a belső elhivatottság az ember egyéni tervrajza a műalkotást is hatókörébe vonja. Szociálpszichológiai analógiával; a térképen (külvilág, önmagam, stb.) való tájékozódás, a kitűzött cél, életterv elérését szolgálja, s az iránytű (tájékozódási mechanizmus, eszköz) lehet épp a műalkotás is. A tömeg (-ember) híján van az egyéni tervnek, tevékenységnek, a csak rá jellemző, belső szükségszerűségből fakadó elfoglaltságnak. Az elhívás, a belsőből sarjadó elhivatottság a tranzitív lehetőség, ami mássá tesz (a cselekvés mint tartalom formalehetőségeket hordoz, ami alakzatokban megjelenő, az elemi formák egymásba, végül tartalmi minőségbe csapnak át, ami morális tartalommal is bír; Ortega a belső elhívást-elhivatottságot missio-nak nevezi). Ez a tökéletesedéshez jutás folyamata. Észre kell vegyük, a műalkotás is missió, mind szándéka, mind hatása szerint. A dal rólunk szól. A művészet értünk küldetett. Benne mindnyájan ott vagyunk, általánosan, de lehetséges különösként is. A műalkotásban benne lévő ember csak speciális esetben das man, akkor is kritikai intencióból. A műalkotás a belsővé tett külső és a külsővé tett belső. Ha akarom olyan, akár a kesztyű, ezért alkalmas a 116