Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Dunkel Norbert: A műalkotás közönsége - avagy a befogadás ontológiája

A művész még elsősorban társadalmi megbízott. Nem jogosult saját nyelvhasználatra, a megértés és a hagyomány prioritása, sőt szentsége miatt. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a különböző korban, geográfiai térben különböző indíttatású művek elérhetőségét megkérdőjelezzük. Jóllehet korunkra nagyrészt elporladtak azok a jelolvasó technikák, melyek kínálhatnák a műalkotás birtokbavételét. Művészet és vallás a létfelejtés jelentéseként kelt életre, előbb csak a vallás, s ebből önállósodott az, amit később művészetként tartunk számon. A közösség megbízza egy tagját, hogy bonyolítsa a ceremóniát, őrizze a dallamot, helyesen (igazul, azaz: a hagyománynak megfelelően) rec/ró//<7-pronunciálja az imát. Nem csak az alkotó, de az előadóművész (tolmács) is a közösség megbízottja. Tudjuk, alkotó s előadó igen sokáig (általánosságban a neolitikumig) nem válik külön. A természeti népeknél ma sem. A memphiszi zeneiskolában a prehisztorikus Egyiptomban a királyi udvar zenészei mintegy külön megbízásból teljesítik szolgálatukat, ahol a szerző már "utasítás szerint" alkot, illetve irányítja zenészeit. De itt még erősen a templomi szertartásokhoz kötődik a zenei gyakorlat, mindenik istenségnek külön hangszere, hangszeregyüttese van. Nem így Ekhnaton (IV. Amenthotep) Amon-Ré napkultuszt preferáló idejében, ekkor nyílt paradigmaváltás történt (politikaiideológiai, így művészeti reform is). Híres példa erre az Augustus császár által inspirált (instruált?) Vergilius-mű is, a földmívelést népszerűsítő Georgica. Ami a műalkotás érvényességét jelenti, ha a közösség nem értette a műalkotást, annak nem volt létjogosultsága többé. Akár halállal is büntették az alkotót. Élt a "nekünk szól" kritériuma. Még a közösség perifériáján levő személy is identitást nyerhetett némiképp a művészet (és foglalata: a kultúra) által. A művészet éppúgy megszólítja a nembeli embert, mint az egyént a maga különösségében, a műalkotásnak érvényességi körei vannak (az előszobától a trónteremig). A kultúra nem csak ismerte, de elismerte tagjait, "vállalták" egymást. A műalkotások ekképp lehettek konszignifikánsak az emberi élet diszkurzusának, szövegének oly szavaival, melyeknek csak más szövegrészekkel kapcsolatban van értelmük. (Akár több, lehetséges olvasatuk.) A műalkotás is olyan, mint maga az ember, prozódikus. A proszódia szó jelentése: /zozzáéneklés, mellékzönge, hozzáhangsúlyozás, de akár éneket vagy prózát hangszerrel, mozdulattal kísérni. 112